10-Ady Endre(1877-1919)

 

Ady 1908 - ban, 31 évesen

 

Az észak-erdélyi Érdmindszenten (ma Adyfalva) született elszegényedett kisnemesi családban. Ketten testvérek: Endre az idősebb, Lajos az öccse 4 évvel fiatalabb.

 Az elemi iskolát falujában végzi, a középiskolát a nagykárolyi piarista gimnáziumban, a felső négy évet pedig a neves  Wesselényi Kollégiumban Zilahon végzi, igen jó erdményekkel.

 

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

 

Ady az újságíró

 Szülői késztetésre jogi pályára készül, a debreceni majd a pesti egyetemet látogatja, ügyvédi irodában gyakornok, de az újságírói pálya jobban vonzza.

 22 éves korában jelenik meg első verskötete (Versek, 1899).

Újságíró Debrecenben majd Nagyváradon a Szabadság, később a Nagyváradi Naplónál. Tehetséges és jó újságíró és publicista.

 Léda

 1903-ban találkozik "nagy szerelmével" Brüll Adéllal, egy nála 5 évvel idősebb párizsi kereskedő feleségével. Léda - ahogy a Ady nevezi írásaiban - aki Párizsban már olvassa Ady cikkeit, nagyváradi megismerkedésük után meghívja Párizsba. 1907 és 1911 között rendszeresen járt Párizsban, rövidebb és hosszabb tartozkodásokkal. A kapcsolat hosszas veszekedések után 1912-ben szakad meg. (Elbocsátó szép üzenet)

 A Nyugat

1908 januárban indul a Nyugat folyóirat, kezdettől fogva munkatársa, 1912-től haláláig szerkesztő. A Nyugat a századelő leglegjelentősebb folyóirata, szerkesztői a teljesség igénye nélkük: Ignotus, Babits Mihály, Tóth Árpád, Juhász Gyula.

Csinszka

1914-ben ismerkedik meg a nála jóval fiatalabb 20 éves Boncza Bertával, akit verseiben Csinszkának nevez.

Az észak-erdélyi Érdmindszenten (ma Adyfalva) született elszegényedett kisnemesi családban. Ketten testvérek: Endre az idősebb, Lajos az öccse 4 évvel fiatalabb.

 

 

ADY ÉS CSINSZKA

 

1915-ben Csinszka apjának határozott tiltása ellenére összeházasodnak.Ady ekkor már régóta betegeskedik, többfelé szanatóriumban, kórházban gyógykezelteti idegrendszerét és fizikumát.

 

A háború első négy éve alatt nem jelenik meg írása, Hatvany Lajos biztatására születik meg 1918-ban Halottak élén címmel verses kötete.

 

 11-ELIE WIESEL:

 

(született Eliezer Wiesel; magyarul: Wiesel Lázár (Románia, Máramarossziget, 1928. szeptember 30. – ) máramarosszigeti származású amerikai zsidó író, politikai aktivista és egyetemi tanár. Holokauszt-túlélő. 57 könyvet írt. Leghíresebb műve Az éjszaka, amely a holokauszt során szerzett tapasztalatairól szól. Változatos és gazdag műveiben az erőteljes és költői irodalmi, teológiai hozzászólások/véleményezések, valamint az általa sajátos módon artikulált zsidó spiritualitás fedezhetőek fel. 1986-ban Elie Wiesel Nobel-békedíjat kapott. A norvég Nobel-díj Bizottság az "emberiség hírvivőjének/hírnökének" nevezte, megjegyezve, hogy a "Hitler haláltáboraiban történt teljes megalázottság megtapasztalásának és az emberiesség semmibe vevésének" feldolgozására irányuló küzdelmei, valamint a "béke érdekében végzett gyakorlati munkája" mind "a béke, a jóvátétel/megbékélés és az emberi méltóság" erőteljes üzenetét közvetíti az emberiség felé. Ő használta először a „holokauszt” kifejezést a mai értelmében.

 

12-BÖLÖNI FARKAS SÁNDOR:

Bölöni Farkas Sándor (Bölön, 1795. január 15. – Kolozsvár, 1842. február 4.), erdélyi író, műfordító, utazó, művelődésszervező

1805–1815 között a kolozsvári unitárius kollégiumban tanult. 1816–17-ben elvégezte a jogot a kolozsvári királyi líceumban, utána Wesselényi Miklóssal együtt a marosvásárhelyi ítélőtáblán folytatott joggyakorlatot. 1817-ben a kolozsvári főkancellárián felesküdött jegyzőnek.

1819-től kezdve lefordította Schiller: Don Carlos, Goethe: Az ifjú Werther gyötrelmei és Madame de Stael: Corinne című műveit, de nem talált kiadót.

1825 júliusában hét hivatalnoktársával megalapította a Gondviselő Társaság nevű önsegélyező egyletet, vagyis az első magyar hitelszövetkezetet.

1828-ban hozzáfogott Erdély történetének megírásához, de ebből csak 63 oldal készült el.

1830–1832 között nyugat-európai és észak-amerikai utazást tett, Béldi Ferenc kíséretében. Ezeknek az utazásoknak a leírását 1834-ben adták ki Kolozsvárott, de a mű hamarosan tiltólistára került. Az útleírás VIII. fejezete tartalmazza az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat magyar fordítását.


1833-ban az ő kezdeményezésére alakult meg Kolozsvárott a Nemzeti Casino.

1834-ben az ő javaslatára indult meg a Vasárnapi Újság című néplap, Brassai Sámuel szerkesztésében. Szintén Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésére alakult meg a Vívó Intézet és az Asszonyi Olvasó Egylet.

1836-ban a kolozsvári játékszín tollvivő titkára lett, ő szedte rendbe a színház anyagi ügyeit.

1842-ben halt meg, tüdőbajban.

13- FENICHEL SÁMUEL:

(1864 - Fridrich Wilhelmshaven, Pápua Új-Guinea, 1893. március 12.) utazó.

Nagyenyedről származott, s az ottani főiskola növendéke volt. 1888. nyarán Bukarestbe ment és 3 év alatt szakszerűen berendezte az ottani elhanyagolt régészeti múzeumot, melynek segédőre lett; később két évig Dobrudzsában az adamclisi-i római vártelepen ásatott főnökével, dr. Gheorghe Tocilescu múzeumi igazgatóval; itt ismerkedett meg Grubauerral, ki ornitológiai kutatás végett utazott a Duna deltájába. Örömmel fogadta Grubauer meghivását és 1891. augusztus 6. Münchenbe utazott, hol hat hétig dolgozott az expedíció felszerelésén és csak szeptember 30. indulhatott el útjára Hamburg kikötőjéből és november 20. érkeztek Jáva szigetének északi partjaira; december 15. pedig Pápua Új-Guinea német részébe indultak, ahol 27 évesen sárgalázban elhunyt.

Archaeologiai cikkeket irt az Arch. Értesítőbe (1888. A sz.-ujfalusi és paczalkai katlansírokról, 1890. A rozsdás fémrégiségek megóvása, 1891. A gyertyámosi és bedelői halomsirokról, A bedelői «la furcs»-i határbeli tumulusok, Tanácsok régi tárgyak ragasztására és tisztogatására), egyéb zikkei: A selyemtenyésztés (Bukaresti M. Képes Naptár 1890). Utazás Ausztráliában, kivonat naplójából (Közérdek, Nagyenyed 1892. 17. sz.)

A m. nemzeti múzeum természetrajzi osztályának több izben küldött madárgyűjteményt. Nagybecsű néprajzi és ornitológiai gyűjteménye meghaladja a tizezer darabot.

14-TÉRY ÖDÖN:

(Óbéba, ma Romániában Beba Veche, Temes megye, 1856. július 4. – Budapest, 1917. szeptember 11.) a magyar turistamozgalom egyik megalapítója.

Édesapja Josephus Rikker, az óbébai uradalomban volt tiszttartó. Fiát még Edmundus Félix Antonius Wilhelmus Rikker néven anyakönyveztette, nevét csak késõbb 1862-ben magyarosíttatta Téry-re. 1865-ben a család Budapestre költözött, tanulmányait a VII. osztályig a krisztinavárosi elemi iskolában végezte, majd az 1873/74-es tanévben beiratkozott az egyetem orvosi karára mint rendkívüli hallgató. A nyolcadik félév alatt eleget tett katonai kötelezettségeinek is. 1876. november 7-én feleségül vette másodunokatestvérét, Mészáros Emíliát, dr. Mészáros Ferenc vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos leányát. Téry Ödön orvosi diplomáját 1879. április 5-én nyerte orvostudori oklevelet.

1880 szeptemberében a Selmecbánya közelében lévő Stefultra került, és ott bányászorvosi állást vállalt. Megalapította a Magyarországi Kárpát-Egyesület Szittya-Osztályát, 1882-ben pedig a pénzügyminiszter támogatásával a berlini egészségügyi kiállításra küldték ki, ahol tanulmányozta a bányászatot, kohászatot és a dohányfeldolgozási ipart érdeklő egészségügyi berendezéseket, majd ennek eredményéről terjedelmes jelentésben számolt be.

Az 1883-84. évi himlőjárvány idején nyújtott rendkívüli önfeláldozó teljesítményének elismeréseképpen 100 Ft jutalmat nyert a bányaigazgatóságtól. Azonban anyagi körülményeinek kedvezőtlensége miatt arra kényszerült, hogy máshol próbáljon meg boldogulni. 1884. február 23-án visszaköltözött Budapestre, ahol a közegészségügyi igazgatásban helyezkedett el, mint tanácsos.

1890. június 17-én kinevezték közegészségügyi felügyelővé. 1903. március havában elnyerte a miniszteri osztálytanácsosi címet, 1906. március 14-én pedig közegészségügyi főfelügyelő lett. Ebben a minőségében dolgozott 1912. július l-ig mint osztályvezető, mikoris a közegészségügyi szolgálat újraszervezése során e munkaköréből felmentették, majd a járványok és a háborús egészségügyi intézkedések körében foglalkoztatták tovább.

Számos dunántúli fogolytábort vizsgált felül 1916. telén, mely során súlyosan meghűlt, innentől folyamatosan betegeskedett. Mellőzése és két katonáskodó fiáért való aggódása is hozzájárult szervezetének további gyengüléséhez. Aszthmája végett egyre gyakrabban kényszerült ágyban maradni, végül 1916 novemberében a teljes hivatali szolgálati idejének letöltésekor kénytelen volt nyugdíjaztatását kérni. Ekkor nevezték ki miniszteri tanácsossá.

A világháború okozta izgalmak 1917 nyarára alaposan megtörték egészségét, dacára a gróf Esterházy Jánosné nyitraújlaki kastélyában töltött üdülésének, már nem tudta visszakapni régi erejét. Hazatértekor, augusztus 16-án ágynak esett, majd szeptember 11-én hunyta le szemeit örökre.

Élete során intenvízen foglalatoskodott a magyarországi turistamozgalom szervezésével. Kezdetben a Pilist és a Börzsönyt járta be, majd a Tátrai hegyekben túrázott. Több csúcsot a Magas-Tátrában ő mászott meg először. Az ő nevéhez fűződik az első dobogó-kői menedékház alapítása.

 

 

 

--------------------------------------------------------------

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: 2-HÍRES SZÉKELYEK(ERDÉLYI MAGYAROK)
ERDÉLY-SZÉKELYEK-SZÉKELY RECEPTEK-SZÉKELY NÉPHAGYOMÁNYOK - © 2008 - 2024 - ad-vesz.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat