A székely rovásírás 6000 évvel ezelőtt és ma

MINDEN SZÉKELY MAGYAR,DE NEM MINDEN MAGYAR SZÉKELY ÉS EZ MÁR ÍGY IS LESZ AMÍG ZÖLD A FŰ-FÚJ A SZÉL ÉS KÉK AZ ÉG!!

 

MEGDÖBBENVE TALÁLTAM RÁ AZ INTERNETEN A SZÉKELY RÓVÁSÍRÁSRA AMIT MÁR VALAKI ÁTKERESZTELT SZÉKELY-MAGYAR RÓVÁSÍRÁS NÉVRE.

DE MIÉRT?! -HÁT EZ CSAK SZÉKELY RÓVÁSÍRÁS!

Hun miatyánk

MIÉRT JÓ MAGYARNAK LENNI?! 

 

Az, hogy mennyire időtálló maradt nyelvünk, s írásunk, ehhez álljon itt bizonyságul az Arvisurából kimásolt több, mint hatezer éves rovás abc, és a napjainkban is használt hun-magyar-székely rovás abc, melyek között csak minimális eltérés keletkezett a több mint 6000 év alatt.

Az Agabáék által i. e. 4040-ben megreformált hun törzsszövetségi rovásírás

 

A tatárlakai lelet a világ egyik korai írásos kultúrájának emléke. A három, piktografikus jelekkel díszített táblácska 1961-ben került elő Erdélyben, Alsótatárlaka (Tărtăria) faluban (Alsócsóra község, Fehér megye). A leletet a Nicolae Vlassa által vezetett román régészcsoport fedezte fel.-Aki valószínüleg a Torma Zsófia elméletét használta fel ezekre a feltárásaira,mert teljesen megeggyező a két ember leletei.Így több mint valószinű NEM Nicolae Vlassa volt az első aki ilyen székely róvásírásos emléket talált.

 

A táblácskák korának meghatározását megnehezíti, hogy bolygatott rétegből kerültek elő. A táblácskák mellett talált kerámialeletek alapján keletkezésüket egyesek a középső neolitikum idejére, az i. e. 5. évezredben Erdélyben virágzó Vinča–Tordos-kultúra idejére tették.

 

 

 

A kutatók egy része úgy gondolta, hogy amennyiben a lelet 7000 éves, akkor a világ legrégebbi "írásos" emléke került elő Tatárlakán. Mások a badeni kultúra i. e. 2700 időszakát jelölték meg valószínűnek.

 

A Maros mentén kialakuló Vinča–Tordos-kultúra körben már korábban is ismert, az agyagedényeket díszítő geometrikus jelek a tatárlakai lelet szenzációs felfedezése óta új megvilágítást kaptak. A táblácskákon ugyanis nagy valószínűséggel írás található, és ez alapján elképzelhető, hogy a kultúra többi agyagemlékén lévő jelek is részben írásjelek, amint azt egyébként néhány kutató már korábban is gyanította.

 

Torma Zsófia régész, antropológus, paleontológus 100 éve,
1899. november 14-én hunyt el Szászvároson, Hunyad megyében.

 

ABihar megyei Csicsókeresztúron született 1840-ben. Tudását főként autodidaktaként fejlesztette. Kutatásai kezdeténóslénytani leleteket gyűjtött, majd a tordosi neolitikus telep felé fordult a figyelme. 1875-ben kezdte meg a Maros áradásaitól fenyegetett terület majd egy évtizedig tartó rendszeres ásatását és a felszínre kerülő leletek gyűjtését. Kutatásait 1877-ben kiterjesztette a Nándori-barlangokra is. Az 1876. évi budapesti Nemzetközi Régészeti és Antropológiai Kongresszusa alkalmából őt kérték fel Hunyad megye régészeti adatainak összeállítására. Szenzációt keltettek a cseréptöredékeken, korongocskákon fellelt szimbólumok és írásjelek (ékírás, vonalas és rovásjelek). A Tordos melletti, általa feltárt, 4500 éves őstelep tordosi kultúra néven vonult be a régészetbe. Legjelentősebb és egyben legtöbbet vitatott, Ethnographische Analogien (1894) című művét Jénában adták ki.
Szerepe volt a Kolozsvári Múzeum megalapításában, amely halála után saját gyűjteményének is otthont adott. Leleteinek másodpéldányait iskoláknak, egyleteknek ajándékozta. Kezdetben sokat vitatott kutatási eredményeinek méltó elismerését jelentette, hogy hazánkban ő volt az első nő, akit a tudós férfiak körükbe fogadtak, s 1899. május 24-én a kolozsvári Tudományegyetem Bölcsészeti Kara egyhangúlag tiszteletbeli doktorávóvá választotta. Hagyatékának reprezentatív darabjait A Torma Zsófia-gyűjtemény az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárában című monográfiában Roska Márton régész és etnográfus dolgozta fel 1941-ben, válogatott leveleit pedig Gyulai Pál tette közzé 1972-ben.-Torma Zsófia nevét a lexikonok sem nagyon említik pedig ő volt az első ember a világon aki ilyen régész volt aki a székely róvásírást kapcsolatban hozta a summérekkel mezopotámiával,mert sok közös hasonlóságot talált.Abban az időben a finnugor elmélet uralkodott és az ő állításait elvetették nem fogadták el.A magyarság létét a Kárpát medencében korábbi időre tette mint 896 ezért elhallgatták még a nevét is.

 

A legújabb kutatások

 

A székelyek eredete, ill. korai történelmük és kultúrájuk vitás kérdése a történettudománynak és érzékeny pontja a magyar történelmi közgondolkodásnak. A történettudomány a forráshiányok miatt évszázadok óta kénytelen volt szinte rejtélyként kezelni e kérdéskört. (Következő számunkban Engel Pál cikke foglalja össze a tudomány jelenlegi felfogását a székelyekről.) A történelmi Magyarország szétesése után a Kárpát-medence keleti peremén élő székelyek makacsul tartották a maguk magyarságát. Fenyegetettségük és nemzeti identitásuk megőrzése mintegy a magyarság nemzeti megmaradásának egyik szimbólumává lett. Most újabb források kerültek elő Erdélyben, amelyek bizonyítják, hogy a székely rovásírás ősi volta nem pusztán a 15. századi humanisták által kigondolt legenda.

 

A székelyek középkori rovásírásáról meglehetősen kevés forrásadattal és írásos emlékkel rendelkezünk. Ennek sajnálatos következményeként ma még nincs egyértelmű képünk arról, hogy mikor és milyen történeti körülmények között alakult ki az írásbeliségnek ez a sajátos megjelenési formája.

 

A kutatás egy meghatározó vonulata egyetért abban, hogy a székely rovásbetűk nagyobb részben türk, kisebb mértékben pedig görög és glagolita (a cirill írásmódot megelőző ószláv írás) eredetűek. Viszont maga a székely ábécé és írás kialakulása hosszabb ideig tartó belső fejlődés eredménye lehetett, és ez a fejlődés végbemehetett akár még a Fekete-tenger vidékén (a középkori forrásokban emlegetett Szkítiában), akár később, már a Kárpát-medencében.

 

E szolid és tudományos alappal rendelkező nézet mellett nem kevés újabb keletű „kutatási eredmény” is napvilágot látott, melyek a rovásírás problematikáját a „sumér–magyar rokonság” elméletének segítségével óhajtják megoldani. Ezek az „ősi magyar rovásírás” eredetét a föníciai és mezopotámiai írásokig igyekeznek visszavezetni. És amikor így tesznek, ugyanakkor látványos önellentmondásba is keverednek, hiszen azt állítják, hogy a magyarság több ezer éves belső fejlődéssel kialakult rovásírása és annak előzményei révén az írás kialakulásának egyik legősibb bölcsője a Kárpát-medence. E – szerintünk – zagyvaságokkal szemben a valóban tudományos kutatás újabb eredményeket tud felmutatni.

 

Új rovásfeliratok a Székelyföldön

 

A székely rovásírás kutatásában fordulópontot jelenthet, hogy az utóbbi évtized folyamán számos új rovásemlék került elő. Ezek között igen jelentős és korai feliratokat is találunk. A székelyföldi templomok, műemlékek helyreállítási munkálatai során derült fény arra, hová tűntek a rovásírás emlékei. Ezekről ugyanis tudták, hogy a középkor egy korai szakaszában mindenképpen létezniük kellett, ám az eddig felfedezett nyelvemlékek viszonylag későiek voltak. Ezért az a nézet vert gyökeret, hogy a legrégebbi rovásírásos feliratokat nyilván fára, rovásbotra vésték, és ezek az évszázadok során teljesen elpusztultak. Azt a jelenséget, hogy a humanizmus korából ismét felfedezhető a most már kőbe vésett, téglába karcolt vagy falképre festett rovásírás, úgy magyarázták, hogy ezt a régi székely rovásábécé újrafelfedezésével Mátyás király korának humanistái támasztották fel és terjesztették el.

 

A legújabban előkerült feliratok betömik azt az időhézagot, amely a kutatók számára eleddig megnehezítette a középkori székely rovásírás folyamatos meglétének bizonyítását. Kiderült ugyanis, hogy a Mátyás kori humanizmust egy-két évszázaddal megelőző emlékek is léteznek. Ilyen emlék a homoródkarácsonyfalvi felirat. Egy ottani templom helyreállítási munkálatai közben derült ki, hogy a már korábban is ismert, de megnyugtatóan máig sem értelmezett rovásfelirat az épület egyik béllettöredékén sokkal régebbi, mint azt eddig feltételezték. A feliratos kő ugyanis az 1496-ra keltezhető késő gótikus templomtoronyba épült be, mégpedig úgy, hogy a betűk „fejjel lefelé” néztek. Érthető, hogy a kutatók is ez idő tájra datálták az írást. Mostanra viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a béllettöredék eredetileg egy elbontott román kori kapu része volt, és csak a templom átépítésekor került a toronyba. Következésképp valamikor a 13. század körül véshették bele a rovásírásos feliratot.

 

Korban hasonló lehetett ehhez az a felirat, amely 1994-ben került elő a közeli Vargyas lebontott középkori temploma helyén. A betűket egy archaikus formájú, 13–14. századi keresztelőmedence peremére vésték. A felirat valószínű olvasata: MiHáLyJ: iRTánKöVeT.

 

1993 és 1995 között került elő a székelydályai református templom monumentális külső felirata. A 9 m hosszan elnyúló és 9–22 cm magas betűkből álló sort a templomhajó középkori vakolatába karcolták. A hosszú és több helyen sérült felirat megfejtése a jövő feladata lesz. Felfedezése arra inti a restaurálókat, hogy a középkori vakolatrétegek még akkor is rejthetnek érdekességeket, ha rajtuk nincsen festmény. A felirat keletkezését talán 1400 körülre tehetjük, ugyanis ekkor történt meg az épület renoválása és a hajó külső és belső oldalainak falfestményekkel való díszítése.

 

A homoródkarácsonyfalvi, vargyasi és székelydályai feliratok tekinthetők a középkori székely rovásírás ma ismert legkorábbi emlékeinek. Figyelemre méltó, hogy mindhárom középkori templomhoz kötődik. Semmi sem utal tehát arra, hogy létrehozói – köztük valószínűleg írástudó papok – a rovásírást holmi pogány kori, az egyház által tiltandó hagyománynak tekintették volna. Másik fontos tanulságuk, hogy ezek a korai emlékek nem ölelik fel a középkori Székelyföld egészét, hanem Udvarhelyszék területén, mintegy 30 km átmérőjű foltban sűrűsödnek. Ehhez a vidékhez kapcsolódik a későbbi rovásemlékek zöme is.

 

A telegdi székelyek és a rovásírás

 

Székelyudvarhely környékén, tehát azon a vidéken, ahol a legkorábbi és a legtöbb rovásfelirat eddig előkerült, az Árpád-kor óta a telegdi székelyek éltek. Nevüket a Bihar megyei (Mező)telegdhez kapcsolják a kutatók, és egyéb történeti adatok alapján úgy gondolják, hogy mielőtt a későbbi Udvarhely-szék környékét megszállták volna, Bihar megye területén, a Sebes-Körös völgyében éltek.

 

Az Udvarhely-széken feltűnően gyakori középkori rovásfeliratok azt sejtetik, hogy a telegdi székelyeknél a rovásírás használata régebben alakult ki és mindig is gyakoribb volt, minta székelység többi részénél. Valószínű ennek alapján, hogy ők még valamelyik korábbi szálláshelyükön ismerkedhettek meg azokkal az írásokkal, amelyekből írástudóik a „székely írást” létrehozták. Jelesül a türk rovásírás kelet-európai változatáról, a görögről és a horvátok glagolita írásáról lehetett szó. A „székely írást” azután – mint láthattuk – a 13–14. századtól a későbbről is ismert formában használták.

 

Rovásírás a késő középkorban

 

A 15. század végétől vagy a 16. század elejétől a rovásírás bizonyíthatóan elterjedt csaknem az egész Székelyföldön.

 

Ám a rovásírás „udvarhely-széki hagyománya” továbbra is kimutatható. Jól ismert ugyanis, hogy a 17. században közkézen forgó rovásábécék döntő többsége Telegdi János 1598-ban elkészült kéziratos tankönyvére alapult. Sajnos erről az illusztris szerzőről könyve megírásának puszta tényén kívül semmit sem tudunk.

 

A közelmúltban számos rovásemlék került napfényre a 15–16. századból. Ezek közül megemlékezhetünk a rövid orbai-széki gelencei feliratról („Pál pap”), a sepsi-széki kilyéni és a kézdi-széki dálnoki emlékekről. A régóta ismert leletek közül ki kell emelni azt az 1501-ből származó írást, amely csak másolatban maradt ránk Csíkszentmiklósról vagy más feljegyzések szerint Csíkszentmihályról.

 

A székely rovásírás és a csíki ferencesek

 

A rovásírás 16–17. századi emlékei kapcsán már régóta hangsúlyozza a kutatás, hogy e kései betűsorok terjedése és átvétele, velük rövid rovásírásos bejegyzések készítése jellegzetesen értelmiségi foglalatosság volt. Gyakran alkalmazták ezt az írásfajtát titkosírás gyanánt. Így írta le például Szamosközi István Báthori Zsigmondot és Rudolf császárt gyalázó sorait. Mások számára a rovásírás a régi kort idéző kuriózumként vált érdekessé, amit Miskolci Csulyak István református esperes és Csulai György erdélyi püspök példája bizonyít.

 

A legutóbbi idők adatgyűjtése derített fényt arra, hogy a régi székely írásos emlékek fenntartásában mekkora érdemeket szereztek a csíksomlyói ferences kolostor szerzetesei. A szálak még a 15. század második feléig vagy a 16. század elejéig nyúlnak vissza, amikor a székely rovásírás máig ismert leghosszabb, egyben legrejtélyesebb emléke, egy botra rótt rovásnaptár (az úgynevezett „bolognai rovásemlék”) készült. Ezzel a rovásbottal az azt lemásoló Marsigli olasz hadmérnök a gyergyó-széki Szárhegy ferences kolostorában találkozott. Itt Kájoni János (1629–1687) hagyatékának részét képezte. (Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a naptár lemásolásakor, 1690-ben Marsigli nagy segítségére volt egy olyan helybéli, aki még ismerte a rovásbetűket. Valószínűleg a szárhegyi kolostor egyik szerzetese volt az illető.)

 

Kájoni Jánosról tudjuk, hogy váltakozva volt házfőnök a 17. század derekán alapított szárhegyi, illetőleg az 1444 körül alapíthatott csíksomlyói klastromban. A régi rovásnaptárt minden bizonnyal ez utóbbiban találta. Érdeklődése a rovásírás iránt nyilvánvaló volt. 1991-ben előkerült a csíkcsomlyói ferences kolostor régi könyvtárának egyik 16. századi nyomtatványából az az 1627-ben oda bejegyzett ábécé, amelyet Kájoni is ismerhetett. A Küküllő megyéből származó, így nem székely eredetű Bonyhai Móga Mihály volt az, aki siménfalvi, udvarhelyszéki tartózkodása idején ismerte meg a rovásábécét, és 1627 és 1629 között az említett könyvbe több rovásírásos bejegyzést tett. Ezek közül a legelsők tartalmazták az ábécét és a hozzá fűzött magyarázatot. A magyarázat művelődéstörténeti szempontból rendkívül érdekes: „ez az regj szitiay (!) magjarok Alphabetuma kit az olozokert el hattak az magjarok maga ez volna eostol marattiok 1627 In festo S. Georgi militis michael Bonihay possessor huius libri.” Bonyhai egy másik, 1629-ből származó glosszája alatt „Szekel bötwuel ualo irasok” találhatók, melyek mellé szerzőjük ezt írta: „Bal kézre olvasd ezt óluaso mint az sido irast.” Kájoni János 1673-ban lemásolt ábécéje, amely a már említett Telegdi János-féle tankönyv mellett a rovásírás másik jeles forrása volt, valószínűleg merített ezekből a glosszákból.

 

A polihisztor Kájoni(Kájoni János (Gyergyószárhegy,ferences kolostor udvarán- temették el 1687-ben) érdeklődése a rovásírás iránt még halála után évtizedekkel is közismert volt. A 18. század derekán Horváth Benedek piarista tanár egy nagyobb értekezést szándékozott írni a székely rovásírásról. Ezért a szárhegyi kolostorba utazott, és ott Kájoni kéziratos teológiai művéből kimásolta az abban látható két ábécét.

 

A székely rovásírásra felfigyelő ferences barátok sorát Losteiner Leonárd csíkcsomlyói szerzetessel zárjuk. Ő 1777-ben foglalta össze a rovásírással kapcsolatos tudnivalókat, kiemelve, hogy leírását az utódoknak szánta segítségül a majdan előkerülő hasonló feliratok megfejtéséhez.

 

Koréh Endre: "Erdélyért": A székely hadosztály és dandár története

A történelem mindig szubjetív dolog, kevés az olyan történész és pláne politikai, generáció, aki objektíven beszél a múlt eseményeiről. Mégis ránk magyarokra különösen jellemző, hogy még hőseinkről sem emlékezünk meg kellően, vannak akikről egyetlen írott bejegyzés sincs a tankönyvekben. Példának okáért Rongyos Gárda hazát védő és a soproni népszavazást kikényszerítő  harcai máig hiányoznak az iskolai könyvekből. De ebbe a körbe sorolhatjuk a Székely Hadosztály honvédő tevékenységét 1918-19-ben. A Székely Hadosztály név arra a katonai egységre vonatkozik, amelyet 1918. december 1. után, az Erdélybe betört román csapatok elleni védekezésként hoztak létre Kolozsváron, 400 tiszt és 4000 közlegény részvételével. A hadosztály parancsnoka Kratochvil Károly, vezérkari főnöke Siménfalvy Károly vezérkari őrnagy lett. 1918. december közepén 1700 katonát számlált, de csak 600 lőfegyverrel rendelkezett. „A Kratochvil által Budapestre küldött Lukács Béla vezérkari őrnagy és Stomm Marcel tájékoztatták Böhm hadügyminisztert az erdélyi katonai helyzetről és arról a körülményről, hogy amennyiben a székely hadosztály a magyar kormány részéről a szükséges támogatást nem kapja meg, akkor a román csapatok elfoglalják Budapestet Pogány József kormánybiztos gyanakvóan, ellenségesen viszonyult a székely hadosztályhoz, abban ellenforradalmi alakulatot látott, bár a katonatanácsok ott is megalakultak. Így kettős tűz között, oláh és vörös magyar támadásoktól kísérve harcoltak.A hiányos felszerelés ellenére a székely hadosztály számos katonai küldetést sikeresen teljesített.   A székely hadosztály katonái     -December 18-án a székelykocsárdi Maros-híd székely őrsége nem volt hajlandó a híd önkéntes feladására, mert mint mondták, „inkább ott halnak meg, de nem adják át Erdélyt". December 24-én Kolozsvárt is megszállták a román csapatok, a székely hadosztály egységeit ezt megelőzően visszavonták. A csucsai harcok során (1919. január közepe után) a 21. gyalogezred egységei, együtt harcoltak a kolozsvári Verbőczy-féle nemzetőr-zászlóaljjal egységeivel. Az Erdélybe behatoló románok itt találkoztak az első komolyabb ellenállással. Az első összecsapás január 5-én zajlott Egeresnél, miután egy három szakaszból álló székely század Derecskéről kiindulva egészen Egeresig vonult előre, hogy az ottani magyarság élet- és vagyonbiztonságát szavatolja. A két tűz közé került székely harcosok 1919. április 26-án letették a fegyvert a román hadsereg előtt. A román megszállók a tiszteket és több katonát egy ideig Brassóba internálták, majd hazaengedték őket. Emlékük csak könyvek lapjain él ma. Sehol egy emlékmű, egy szobor, sehol egy megemlékezés. Ez a világ nem kedvez a hősöknek. Magyar hősöknek pláne nem.  Nincsen pátosz. Hazaszeretet? Ugyan, ezért kaphatsz címkéket, ha ilyenről beszélsz…. Koréh  Endre egykori tábori lelkész visszaemlékezési nyomán életre kel  a történelem eme elfeledett része.  - nr - „A harcot a nagyváradi honvéd hadapródiskola 17-18 éves tiszti növendékei, III–IV. évfolyambeli derék fiúk vették fel. A hadapródok halálmegvetéssel, elszánt kitartással harcoltak az oláh túlerő ellen… A magyar erő a túlnyomó oláh elől lassan vonult vissza Köröstárkányig, ahol újra felvette a harcot. Április 18-án, nagypénteken elkeseredett harc folyt. A székelyek géppuskái oldalba kapták az oláhokat, s a tüzérségük is kitartott a végsőkig… E küzdelemben Köröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. [Az önfeláldozó hazaszeretet mindenkori hősiessége mellett talán annak is tulajdonítható ez, hogy a falu lakosai székely származásúnak tartják magukat – szerző megjegyzése.] Férfiak, asszonyok vállvetve harcoltak a székely rajvonalban a magyar szabadságért… Másnap [a román túlerő miatt a harcoló magyar alakulatok kénytelenek voltak meghátrálni – sz. m.] békés szándékot színlelve közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Ez alatt Szakota, volt kristyóri jegyző géppuskákat rejtett el a szomszéd telkeken. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Percek alatt halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot.”

 KELET FELÉ 1-től 10 ig

-A videókat törölték nem véletlen!!!!!!!!!!

ERDÉLY VISSZACSATOLÁS DAL

 

 

 

Csík, Csíkszék

 

 

az Olt felső medencéje, melyet a Keleti-Kárpátok és a Hargita vesznek közre. A magyarság a legkésőbben telepedett meg Erdélyben ezen az akkoriban teljesen lakatlan tájon (12–13. sz.). Csík Erdély és a → Székelyföld viszonylag békésen és egységesen fejlődött vidékei közé tartozik. 150–200 év óta túlnépesedett terület, ezért lakossága nagy számban vándorolt ki Moldvába (→ moldvai magyarok). A Csíki-medence földrajzilag is jól elválaszthatóan két kisebb tájra, Alcsíkra és Felcsíkra tagolódik. Alcsík egyik völgye, a Lok falui némileg önálló községcsoportot alkotnak. Csík mai központja a több faluból kisvárossá növekedett Csíkszereda. Falvai, melyek Felcsíkban nagy kiterjedésű óriás faluk, az Olt közelében és az abba ömlő patakok mentén helyezkednek el. Csík 1876-ig önálló székely közigazgatási egység volt, ekkor alakult vármegyévé. Hozzá tartozott a földrajzilag különálló, de hasonló fejlődésű → Gyergyó és → Kászon, valamint a Moldvába folyó Tatros patak felső völgye (→ gyimesi csángók). Csík lakossága túlnyomóan r. k. vallású magyar. Fő megélhetési forrásuk egészen a legutóbbi időkig, a szűkös földművelési lehetőségek mellett, a havasi állattartás, fafeldolgozás és az erdélyi, valamint a moldvai mezőgazdasági idénymunka volt. Jóllehet Csík jellegzetes kultúrájú és pompás népművészetéről híres, a kevésbé ismert magyar néprajzi tájak közé tartozik. (→ még: székelyek) – Irod. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (II., Pest, 1869); Vitos Mózes: Csíkmegyei füzetek (Csíkszereda.)

 

A székely népviselet és néptánc:

 

.

 

NÉPTÁNC-VIDEÓK:

 

 Gyergyói csárdás rekord:

 

 

 

 

Csíksomlyó -Pünkösdi bucsú-Csíksomlyó a korai csíki települések közül való. Első írásos említése 1333-1334-es évekből származik. Somlyó nevét a közeli hegyről kapta.Célja a Boldogságos Szűz Mária tisztelete és önként vállalt vezeklés. Az imádságban, a közös szentmiseáldozatban való részvételben, szentgyónásban, szentáldozásban megtisztul a lélek.

Hagyomány lett az 1000 székely leány találkozó is nagyon szép ajánlom mindenkinek a részvételt:

A Csíksomlyói kegytemplom

 

 

 

 

 

Böjte Csaba Csíksomlyói ferences pap alapítványt hozott létre árva gyermekek javára,befogadására nevelésére több ezer gyermeknek adott már otthont.

 Böjte Csaba:

 A nagypapám katonaképe mint Magyar Királyi Honvéd lóháton (szül  1921 máj.29-):

 

 

 

 

 

 

VIDEÓK:

 

-GYERGYÓSZENTMIKLÓS 1940. szept.10.(a Magyar Királyi Honvédség Dicsőséges Bevonulása)

-Törölték a videót.

 

SZATMÁRNÉMETI 1940. szept. 5.(a Magyar Királyi Honvédség Dicsőséges Bevonulása)

-Törölték a videót.

 

BESZTERCE 1940. szept. 8.(a Magyar Királyi Honvédség Dicsőséges Bevonulása)

Videót törölték nem véletlen!!!!!!

 

NAGYBÁNYA 1940. szept. 7. (a Magyar Királyi Honvédség Dicsőséges Bevonulása)

-Törölték a videót.

 

BÁNFFYHUNYAD és SZAMOSÚJVÁR 1940.szept.9(a Magyar Királyi Honvédség Dicsőséges Bevonulása)

-Törölték a videót.

 

SEPSISZENTGYÖRGY 1940. szept.12. (a Magyar Királyi Honvédség Dicsőséges Bevonulása)

-Törölték a videót.

 

 HORTHY MIKLÓS BESZÉDE A KOLOZSVÁRI DÍSZSZEMLÉN 1940. szept.

-Törölték a videót.

 

KOLOZSVÁRI DÍSZSZEMLE 1940. szept.15

-Törölték a videót.

 

KOLOZSVÁR Magyar

-Törölték a videót.

 

MAGYAR NAGYVÁRAD az oláh megszállás előtt (before the romanian occupation)

-Törölték a videót.

 

ERDÉLYI INDULÓ HORTHY MIKLÓS:

 

 Horthy Miklós édesapánk

 Videót törölték nem véletlen!!!

Hol vannak a katonák

 

Fenyő,fenyő jaj de magas fenyő régi dal:

Magyar katona dal Horthy Miklós katonája dal:

 

A Don kanyar hősei 1943

 

Ha kimegyek a Doberdói harctérre dal:

-Törlték a videót.

 

Kárpátia-Tábori posta

-Törölték a videót.

 

 Horthy Miklós emlékére

 

 Horthy Miklós autója

 

Horthy Miklós újratemetése 1992

----------------------------------------------

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: SZÉKELYEK-SZÉKELY RÓVÁSÍRÁS-KORABELI VIDEÓK-HORTHY MIKLÓS
ERDÉLY-SZÉKELYEK-SZÉKELY RECEPTEK-SZÉKELY NÉPHAGYOMÁNYOK - © 2008 - 2024 - ad-vesz.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat