1-Miklós Edit

A 26 esztendős magyar síző történelmet írt: a csíkszeredai születésű, 2010 óta magyar színekben versenyző alpesi síző harmadik lett a lesikló világkupa-sorozat múlt szombati állomásán, St. Moritzban. A hazánkat a szocsi téli olimpián is képviselő sportoló szerdán már a világbajnokságra utazik. Vele beszélgettünk.

 

Milyen érzés volt a világkupán úgy dobogóra állni, hogy világsztárokat sikerült megelőznöd?

Fantasztikus. Ez volt az egyik célkitűzésem idénre és ezt sikerült teljesítenem. A pálya felső szakaszában jól csúsztam, megpróbáltam minél kisebb golyóban ereszkedni. Középen volt egy kapu, ahol kicsit be kellett fékeznem, utána viszont ismét aránylag jól tudtam menni. Amikor a célba értem, akkor láttam, hogy tekintélyes az előnyöm, de nem gondoltam volna, hogy ennyire jó eredményt érhetek el.

Sokat számított, hogy másodikként vághattál neki a lesiklásnak?

Jobb volt a pálya, nem voltak nyomok benne. Főleg ilyen esetekben jó előbb rajtolni, mikor az előző nap nem esik a hó. Ha friss hó borítja a pályát, akkor jobb a végén indulni.

Miklós Edit (jobbra) egészen biztosan fog még dobogón állni
Fotók: Europress Fotóügynökség

Az első hat versenyző egy másodpercen belül ért célba, gyakorlatilag nüanszokon múltak a helyezések.

Egyesek a pálya felső szakaszain rontanak, mások az ugratóknál egyenesednek ki a kelleténél hamarabb. Van, aki belefékez, van akinek magasabb a pozíciótartása. Ezek mind befolyásolják a végeredményt.

Azt láthattuk, hogy a dobogón gratuláltak a riválisok, de a színfalak mögött is megkerestek?

A célban, amikor vártam, hogy mindenki beérjen, akkor majdhogynem minden sportoló és rengeteg edző gratulált nekem. Összetartóak vagyunk, mint egy nagy mostoha család - rengeteg barátság kialakul az évek során. Ismerjük a másikat, jóban vagyunk egymással.

Az olimpiai hetedik helyet, vagy a mostani dobogót tartod többre? Persze, ha lehet egyáltalán különbséget tenni a kettő között.

Mindkettőt egyformán fontosnak tartom. Az olimpiait azért, mert rengetegen figyelték Magyarországon és az egész világon egyaránt, mindenki tisztában van vele, milyen nehéz a játékokon eredményt elérni és ennek mekkora súlya van. A Világkupa harmadik hely azok számára jelzésértékű, akik folyamatosan követik a sportág történéseit.

Hogyan lehet erről a szintről közelebb lépni a világsztárokhoz?

Nekik úgymond minden a fenekük alá van rakva, csak az a dolguk, hogy síeljenek. Ezt kellene nekünk is elsajátítani, hogy minden profi módon meg legyen szervezve a csapat körül és ne legyenek akadályok.

Hány fős stábbal készülsz és utazol a versenyekre? Tervben van, hogy bővül a csapat?

Hárman segítik a munkámat, az edzőm, egy szervizember és a fizioterapeuta. Jó lenne, ha jövőre az erőnléti tréner is mindig velünk lehetne, illetve, ha egy orvosi stáb is csatlakozna hozzánk.

Hogyan tudsz kikapcsolódni a versenyek között?

Innsbruck közelében van a „főhadiszállásom”. Általában edzéseink vannak, most ez kivételes, hogy két napot tudunk pihenni, többnyire egy nap edzés, egy nap pihenő a program, de most utazunk hamarosan a világbajnokságra.

Ha már a vébé, mit vársz magadtól az Egyesült Államokban?

Ugyanazt, mint a szezon elejétől kezdve a versenyeken: az első hatban szeretnék végezni.

Milyennek látod a magyar sísport helyzetét?

Gyerekszinten rengeteg ügyes versenyző akad, sőt, vannak olyan versenyek, amin az indulók jobbak mint akár az osztrákok vagy a svájciak. Viszont ifjúsági szintre már jóval kevesebben jutnak el.

-

Székely himnuszt énekelve ünnepelt az U18-as román jégkorong-válogatott MTI, Székelyhon • 2017. április 12., 19:29 • utolsó módosítás: 2017. április 12., 20:59 A székely himnusz eléneklésével ünnepelték Dél-Koreában a negyedik vonalnak megfelelő divízió 2/A világbajnokság megnyerését – így a harmadosztályba (1/B) való feljutást – az U18-as román jégkorong-válogatott tagjai. Forrás: gsp.ro A román címeres mezt viselő jégkorongozók himnuszéneklését egyikük tette közzé szerda hajnalban a Facebookon, amire a román sportsajtó is felfigyelt. A gsp.ro oldal a jégkorongozók által készített felvételt is bemutatta. HIRDETÉS A felvételen az látható, amint a fiatal hokisok kört alkotva kézről kézre adták a székely himnusz éneklését rögzítő mobiltelefont, hogy valamennyien jól láthatóak legyenek. A himnuszéneklést a székelyföldi hokisok a következő rigmussal zárták: Aki ugrál, büszke székely! A gsp.ro arról is beszámolt, hogy a himnuszéneklős ünneplésben a válogatott szakmai stábja és négy román tagja nem vett részt. Ők a közösségi portálon tett bejegyzéseikben értetlenségüknek adtak hangot. A kétharmad részben székelyföldi játékosokból álló U18-as román jégkorong-válogatott a dél-koreai világbajnokságon Horvátországot 7-1-re verte, majd hosszabbításban 4-3-ra kikapott Litvániától. Ezt követően 4-0-ra győzött Észtország, 4-2-re Nagy-Britannia és 2-1-re Dél-Korea ellen. A himnuszéneklés kapcsán ismét hisztirohamot kapott román sportsajtó a jégkorongtornáról egyáltalán nem számolt be. Most is csak azzal összefüggésben említik a világbajnokságot, hogy annak kapcsán ünnepeltek a székely játékosok.(Ezt a cikket a Székelyhonról másolták:

https://szekelyhon.ro/sport/szekely-himnuszt-enekelve-unnepelt-az-u18-as-roman-jegkorong-valogatott)

 

 -Sport Székelyföldön:

 Jégkorongban a legfontosabb csapatok a Csíkszeredai Sport Club, a Progym Hargita Gyöngye és a 2009-ben megszűnt HC Csíkszereda, előbbi ma is játszik, utóbbi kettő csak játszott a MOL Ligában, a HC Csíkszereda az első győztese volt a ligának.

 

 

 

 

A kosárlabda terén jelentős csapat a BC Mureș, amely az első ligában játszik és a 2006/2007-es évadban országos szinten a kilencedik helyen végzett. Szintén jelentős volt a Sepsi BC, amely kétszer ezüstérmet szerzett a román ligában, de megszűnt 2012-ben.^[320] Helyét a Sepsi SIC vette át.

Kézilabdában jelentős csapat az első divízióban szereplő Székelyudvarhelyi KC, amely a 2011–2012-es idényben az előkelő, európai kupa szereplést is jelentő 3. helyen végzett.A Hargita Megyei Tanács 2012-ben Csicsói-Hargitára tervezett magashegyi sportkomplexumot, amely felkeltette a Magyar Olimpiai Bizottság érdeklődését is. A Csicsói-Hargitatengerszint fölött 1700 méteren fekvő platóján létrehozandó komplexum három focipályát, sportcsarnokot, teniszpályákat, lövőtérrel ellátott sífutópályát, 200–250 személy befogadására alkalmas szálláshelyet és vendéglőt foglalna magában. A tervek szerint a sportkomplexumban magyarországi élsportolókkal közös edzőtáborokat szerveznének, valamint fizikai alapozótáborokat kajak-kenusok, öttusázók vagy akár vívók számára.

 LabdarugásbanA leghíresebb labdarúgócsapat a ASA Marosvásárhely volt, ebben a csapatban játszott 1970 és 1984 között Bölöni László. Ez volt az egyedüli székelyföldi csapat, amelyik játszott az első ligában és az UEFA-ban is. A csapat 2005-ben szűnt meg anyagi okok miatt.

 2013 szeptemberében elindult a Székelyföld Labdarúgó Akadémia, amely az első határon túli szakmai partnere a Puskás Akadémiának.

 Jelentős sportesemények[szerkesztés]

 Székelyföld Kerékpáros Körverseny

 MOL Liga mérkőzéssorozat

 Kiemelkedő sportolók[szerkesztés]

 

• Bölöni László (sz. Marosvásárhely) labdarúgó, edző
• Erőss Zsolt (sz. Csíkszereda) Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászója; tíz 8000 m fölötti csúcsot hódított meg (ebből kettőt műlábbal)^[324]
• Hazai Kálmán (sz. Marosvásárhely) olimpiai bajnok vízilabdázó, úszó
• Imre Emil (sz. Csíkszereda) romániai gyorskorcsolya bajnok
• Keresztes Lajos (sz. Alsósófalva) olimpiai bajnok birkózó
• Lőrincz Márton (sz. Korond) olimpiai bajnok birkózó
• Molnár Endre (sz. Gyergyószentmiklós) olimpiai bajnok vízilabdázó, edző
• Novák Károly Eduárd (sz. Csíkszereda) paralimpiai bajnok kerékpározó
• Szabó Katalin (sz. Zágon) többszörös olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornász

 

 

 

Hazai Kálmán, eredetileg Henszelman (Marosvásárhely, 1913. július 17. – Koppenhága, 1996. december 21.) olimpiai bajnok vízilabdázó, úszó.

Hazai Kálmán
Személyes adatok
Születési dátum	1913. július 17.
Születési hely	Marosvásárhely, Magyarország
Halálozási dátum	1996. december 21.(83 évesen)
Halálozási hely	Koppenhága, Dánia
Klubok
Időszak Klub 1926–1939  MTK 1940–1944  BSE
Válogatottság
1934–1942  Magyarország 40

 

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Vízilabda Olimpiai játékok arany 1936, Berlin Vízilabda Főiskolai világbajnokság arany 1935, Budapest   arany 1937, Párizs   Magyar bajnokság bronz 1933   ezüst 1938   ezüst 1939   arany 1940   bronz 1941   ezüst 1942   bronz 1944   Úszás Magyar bajnokság ezüst 1931 folyamúszás csapat ezüst 1933 folyamúszás csapat ezüst 1933 vegyes váltó arany 1934 vegyes váltó ezüst 1934 200 m hát ezüst 1934 folyamúszás csapat bronz 1934 100 m hát bronz 1934 4 × 200 m gyors bronz 1934 folyamúszás ezüst 1935 200 m hát ezüst 1935 folyamúszás csapat

 Életpályája

 Henszelman (Hazai) Kálmán anyai ágon Erkel Ferenc dédunokája. 1926-tól az MTK, 1940-től a BSE úszója és vízilabdázója volt. 1930-ban 100 gyorson, 1931-ben 300 m vegyesen volt ifjúsági magyar bajnok. 1934-ben 100 méteres hátúszásban tagja volt a magdeburgi Európa-bajnokságon részt vevő magyar úszóválogatottnak, de helyezettlenül végzett. Ebben az évben magyar bajnoki címet szerzett vegyesúszásban. 1935-ben ebben a számban ismét első volt a magyar bajnokságon, de az akkori szabályok szintidőhöz kötötték a bajnoki címet. Ezt nem tudta teljesíteni, így nem mondhatta magát bajnoknak sem.

 Nemzetközi szinten is jelentős sikereket vízilabdában ért el. 1935-ben és 1937-ben főiskolai világbajnokságot nyert. Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon tagja volt az olimpiai bajnoki címet nyert csapatnak. 1937-ben és 1939-ben Európa kupát nyert. 1938-ban kéztörése miatt kimaradt az Eb-n induló csapatból. 1940-ben szerezte egyetlen magyar bajnoki címét vízilabdában. 1934 és 1942 között negyvenszer szerepelt a magyar válogatottban.

 1946-tól Svédországban, majd 1960-tól Dániában élt, nyugdíjba vonulásáig úszó- és vízilabda-edzőként dolgozott.

 Sporteredményei:

 Vízilabdában:

          olimpiai bajnok (1936)

• Európa-kupa győztes (1937)
• kétszeres főiskolai világbajnok (1935, 1937)
• magyar bajnok (1940)

 Úszásban:

 magyar bajnok (1934: 100–200–100 m vegyes)

 

 

 

 

 

MOLNÁR LEVENTE Gyergyószentmiklós Tornász:

 

A szoba falának jókora részén, piros vásznon csüngenek a tornászéletút elismervényei. Hirtelen megfuttatva amint elérünk huszonvalahányig, rápászíthatjuk a részarányt a teljes felületre, és lazán beszorozhatjuk öttel – de már nem is fontos a végeredmény. „Öcsém, te ennyiszer meghajoltál?” – kérdezte egy alkalommal a „gyűrűk urának”, Molnár Leventének egyik bátyja, amikor végigtekintett az éremfalon. A fiatalok nem, de a negyvenes indexhez közeli vagy az azt meghaladó korosztály még emlékszik arra az időre, amikor Románia legjobb tornászai a zágoni születésű Szabó Kati és a gyergyószentmiklósi Molnár Levente voltak. Honnan indult, merre haladt, hogyan vágta derékba többször is a kommunizmus a tornászkarriert? Mit jelent egy angliai kisvárosban, és mit jelent egy székely kisvárosban edzőnek lenni? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Molnár Leventével.

– Hogy emlékszik vissza, melyik az első emléke, amely a tornához kötődik?

– Talán a legkorábbi emlékemre nem is tudok visszagondolni, annyira kicsi voltam akkor. De arra emlékszem, hogy nagyjából két-három éves lehettem, amikor egyik nap nem volt kivel otthon maradnom, így a bátyáim, Laci és Zsolt (akik már jártak tornászni) elvittek magukkal az edzésükre a gyergyószentmiklósi tornaterembe. Moccanni sem szabadott a szivacsokról, csak csendben figyelni, ahogy az idősebbek gyakorolnak. Aztán egy alkalommal merészeltem megkérdezni, hogy kipróbálhatnám-e azokat a karikákat és azokat az érdekességeket, amelyeken ők is játszottak. Akkor engedélyt kaptam rá, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy én is járok edzésre, hetente hat napot és naponta sok órát.

MOLNÁR LEVENTE

• Gyergyószentmiklóson született 1965-ben.
• Tornászpályafutását háromévesen kezdte, hatévesen már versenyeken is részt vett, Hoffman Ferenc edző vezetésével.
• Első érmeit 1975-ben nyerte az ifjúsági országos bajnokságon: bronzérmet lólengésben, aranyat korláton.
• Az évek során számos érmet szerzett különböző országos és nemzetközi versenyeken. Legtöbb aranyérmét gyűrűn szerezte.
• 1983-ban főiskolás világbajnokságot nyert Edmontonban.
• Az ő álma is az olimpiai aranyérem volt, azonban feltehetően politikai okok miatt nem került be az 1984-es olimpiai keretbe.

 – Menyire volt meghatározó szerepe az edzőnek abban, hogy kitartott a torna mellett?– Hoffman Ferenc tanár úr, aki a gyergyószentmiklósi sportiskola torna szakosztályát nemzetközi szintűre fejlesztette, látott bennem hajlandóságot a tornasport elsajátítása iránt, és háromévesen rendszeresen jártam „a nagyokkal” az edzésekre. Ez volt tehát a kezdet, és ötévesen már bemutatón vettem részt a városi futballpályán az év végi tornaünnepély alkalmával. Az ezt követő kemény, rendszeres edzések nagyon lefoglaltak, és az egyre eredményesebb versenyzés egyre elkötelezettebbé tett a torna iránt. Az edző megtanított dolgozni, odafigyelni mindenre, ösztönzött, hogy legyen értelme a munkámnak. Kitartást és pontosságot követelt.  Hoffman Ferenc tanár úr nagyon elkötelezett ember volt a tornasport iránt, és most is abból élek, amit tőle tanultam. A közös sikereink a befektetett munkánkat mutatták meg. Nincs jó sportoló jó edző nélkül, és a jó edző sem tud érvényesülni, ha nincs meg az a sportoló, aki hajlandó elvégezni a rá kiszabott munkát.

– A hetvenes évek derekáról beszélünk, hogy zajlottak akkoriban a versenyek?

– A klubok közötti, a megyék közötti, majd a regionális bajnokságok jöttek sorban, ezt követően eljutottam a sportiskolák 1975-ös országos bajnokságára (OB), ahol sikerült országos bajnoki címet szereznem a legfiatalabbak korosztályában, egyéni összetettben, talajon és korláton, bronzot lólengésben és nyújtón. Azt hiszem, ez a negyedik osztályos élményem határozta meg végképp azt, hogy a torna mellett maradtam. Már gyerekkorban – amikor tornát mutattak a TV-ben – álmodoztam arról, hogy egyszer talán én is ott leszek, de természetesen idővel vált komollyá és tudatossá, hogy megéri a sok munka, mert a pódium legmagasabb fokán állni bizony kitűnő érzés volt.

– Ezt követően egymás után jöttek a sikerek, elismerések, eredmények, érmek.

– ’76-’77-’78-ban többszörös ifjúsági OB-címet szereztem egyéni összetettben és a szereken. ’76-ban megnyertük csapatbajnokságot is. Ez volt a gyergyói sportiskola első országos csapatgyőzelme tornában. 1979-ben, újabb OB- győzelmek után a román ifjúsági válogatott tagjaként tornáztam, többnyire Bukarestben. 1979. december elején egy kéztőcsonttörésből felépülve sikerült a román ifjúsági válogatottal aranyat szerezni a Foksányban megrendezett Ifjúsági Balkán Bajnokság csapatversenyén. Egyéni összetettben ezüst-; lovon és gyűrűn arany-; talaj, ugrás és korlát kategóriákban ezüst- és nyújtón bronzéremmel zártam a versenyt.

1980-ban az OB-címeken kívül sikerült életem első külföldi versenyén, a német–román kettős találkozón, az akkori nyugat-németországbeli Herne városkában aranyat szereznem lólengésben. Megjegyzem, hogy ez 17-18 évesek versenye volt, és én mindössze 15 voltam. Az őszi romániai ifikupa-győzelem is meglett, és a remények csak nőttek a következő évekre.

1981-ben többszörös ifjúsági OB-címet nyertem. Az észak-koreai Pyongyangban, az augusztusban megrendezett Ifjúsági Barátság Versenyen (ez volt az ifik legrangosabb tornaversenye a volt kommunista államok számára, felért egy minivilágversennyel) bronzérmet szereztem a gyűrűn, és 15. lettem egyéni összetettben. Tallinnban (akkor még Szovjetunió) öt állam nemzetközi versenyén ismét két aranyéremmel (lovon és gyűrűn) díjaztak.

Az Ifjúsági Balkán Bajnokságon Belgrádban csapattal, egyéni összetettben és öt szeren balkán bajnok lettem, nyújtón pedig ezüstérmes.

Aztán következett a legeredményesebb évem, 1982. Összesen 30 országos bajnoki aranyat nyertem a különböző OB-megmérettetéseken. Ebben az évben, már részt vettem a felnőtteknek szervezett országos bajnokságon is, és a siker csúcsa az volt, hogy ifiként megnyertem a felnőtt Románia Kupát. A Moszkva–Riga turné volt az a verseny, ahol először találkozhattam a szertorna akkori nagyjaival. Ennek a versenynek a győztesei lettek általában a következő évek világbajnokai. Moszkvában nem, de a rigai versenyen sikerült a gyűrűk aranyát megszereznem.

A kelet-németországbeli Cottbus adott otthont az egyik világkupa sorozatversenyének, innen újból arannyal tértem haza, megnyervén a gyűrűdöntőt. Németországból hazatérve részt vettem Románia nemzetközi felnőttversenyén, Râmnicu Vâlceán, ahol újabb két arannyal (lovon és gyűrűn) gyarapítottam az éremtáblázatomat.

Ugyancsak ’82-ben az Ifjúsági Európa Bajnokságon (Ankara, Törökország), egyéni összetettben 5. lettem, a lovon és a gyűrűn pedig bronzérmes. Az Ifjúsági Barátság Versenyen, amelynek ezúttal a Mongol főváros, Ulánbátor adott otthont, két aranyat szereztem, lovon és gyűrűn, ezüstöt a korláton, bronzot pedig egyéni összetettben és nyújtón. Az év végén megrendezett balkán felnőttbajnokságon Isztambulban (Törökország) szerepeltem, és az egyéni összetett bronz mellé begyűjtöttem még három aranyat, csapattal szokásosan a lólengésben és a gyűrűn, ezüstöt a korláton, bronzot a nyújtón.

1982-ben a világranglista 21. helyét foglaltam el.

Egy évvel később, 1983-ban már csak a felnőttversenyeken indultam. Többszörös OB-cím mellett a felnőtt-Európa-bajnokságról bronzéremmel tértem haza. Én voltam a román férfitorna legeredményesebb versenyzője. Ezt követte a Románia nemzetközi felnőttversenye, ahol már ezüstérmes voltam egyéni összetettben, első helyen végeztem lovon és gyűrűn, bronzérmes korláton.

– Akkor jött a nagy ugrás és a nagy teljesítmény, melyre minden gyergyóinak emlékezni kell, az ifjúsági világbajnoki aranyérem.

– Bekerültem az egyetemisták világbajnokságára készülő csapatba. Kemény, napi 8-9 órás edzések után elrepültünk Kanadába, pontosabban Edmontonba a főiskolások világbajnokságára. A versenyzés nem jelentett gondot, hiszen azt a gyakorlatot kellett bemutatnom, amit több ezer óra edzéssel begyakoroltam. Izgultam, hogy jól jöjjön ki minden, mert nem szerettem volna csalódást okozni a csapatnak egy esetleges rontással. És sikerült a román tornacsapat legjobbjaként, a 15. helyen végeznem egyéni összetettben. Bronzot szereztem a lovon és aranyat a gyűrűn. Én voltam a román sportküldöttség egyetlen férfi aranyérmese az összes részt vevő sportág férfi sportolói között. Ezenkívül még öt lánynak sikerült aranyat szerezni különböző sportágakban, és ezzel a hat arannyal – a részt vevő 28 országból – a román küldöttség az 5. helyen végzett az éremtáblázaton.

Az összesen begyűjtött 27 éremből kettőt én adtam a román küldöttség éremtáblázatához, ami nagy büszkeséggel tölt el a mai napig.

1983 őszén, Budapesten rendezték meg a XXII. Tornász-világbajnokságot.

Csapattal 11. helyezésűek lettünk, és bejutottunk az 1984-es olimpiára. Egyéniben 37. helyezést értem el, és a gyűrűn 7. lettem, így megint csak én voltam a román csapat egyetlen döntőse és egyetlen szerenkénti helyezettje.

A VB zárónapján a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) Világklasszis tornász aranyozott jelvénykitüntetéssel ismerte el szereplésemet. Ugyanebben az évben a Dinamo klubok versenyén 10.00 ponttal nyertem aranyérmet. 1983-ban megkaptam az év legjobb tornásza címet és trófeát a román sportminisztériumtól. A világranglista 48. helyén zártam az évet, mivel sokkal kevesebb hivatalos versenyen vettem részt, mint egy évvel korábban.

Az 1984-es év is jól kezdődött, újabb érmek születtek a Románia nemzetközi felnőttversenyén és az OB-n. Kitüntettek a Nemzetközi Sportmester címmel. Ez nemcsak elismeréssel, hanem kötelezettségekkel is jár. Egyre nagyobb elvárásaim voltak magammal szemben.

 ---------------

 

 

 

 

Oldal: SPORT SZÉKELYFÖLDÖN-HÍRES SZÉKELY SPORTOLÓK
ERDÉLY-SZÉKELYEK-SZÉKELY RECEPTEK-SZÉKELY NÉPHAGYOMÁNYOK - © 2008 - 2024 - ad-vesz.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat