KOMODOI SÁRKÁNYGYÍKOK(ÓRIÁS VARÁNUSZOK)
Elérik a 2,5 m és 3 m hosszuságot 165 kg-ot,nyelvük a 30 cm.-t is amivel a szagokat észleli.Dögevők,de disznóra is vadásznak.Táplálékuk 10%-át a saját fajtársaik teszik ki.Megfigyelték pl.,hogy egy 50 kg-os példány 17 perc alatt egy 31 kg-os disznót maradéktalanúl felfalt.Álítólag 1974 nyarán Rudolf Reding von Biberegg svájci bárót is egy sárkány falta fel.
Ausztrália felfedezése
1606-ban két holland hajós kapitány Willem Jansz és Jan Lodewycksz az első Európaiak akik kikötöttek Ny Ausztráli partján.
1770 James Cook
a briteknek javasolta,hogy népesítsék be Ausztrália Keleti partját.1828 és 1845 az angol Charles Sturt Dél felől lépett a szigetre.240 km-re hatolt be a sziget belsejébe.Keleti irányból 1855 és 1856-ban csak August Charles Gregory járt sikerrel. 1860-ban Robert O'Hara Burke és William Wils expediciója szelte át először a kontinenst,de az életükbe került.
Afrika felfedezése
Kr.e. 600 táján a főniciaiak hajóztak először Afrika partjai körül.
Majd 1325 után Battuta ibn bemutatta Afrika Keleti és Északi területeit.Portugália 1416 óta kutatta Afrika Nyugati partjait.1486-ban Bartolomeu Diaz elérte a Jóreménység fokát.1497-ben Vasco de Gama megtalálta az Indiába vezető tengeri utat.
1550-ben megjelent az arab származású Leo Africanus félig arabúl félig olaszúl írott műve Afrika leírása (Descriptione d'Africa).
A XVIII.-XIX sz.-ban számos expedició indúl Afrika belső felfedezésére. Az európai hatalmak megszilárdították gyarmataikat.
AZ ELSŐ VILÁGKIÁLÍTÁS
LONDON Albert herceg Viktória királyné férje 1851-ben rendezte nagy sikert aratott.Nagy kiálításnak nevezték ,de a résztvevők óriási száma miatt rajta ragadt a " WORLD'S FAIR" azaz "VILÁGKIÁLLÍTÁS" elnevezés.Összesen 94 országból több mint 8500 kiálító vett részt.A kiálítás helyszíne és egyben jelképe a 63000 m2 területű Kristály Palota(Crystal Palace) volt.
Alexandriana Victoria 1819 máj 24-én született Londonban.Házassága a Szász-Coburg-Gotha házból származó Albert herceggel 1840 febr.10-én jött létre.A királynő 153 cm magas volt csupán nagyon szerelmes lett a hercegbe aki 1861 dec.14-én meghalt.A királynő 40 évig gyászolta.EZ VOLT A NAGY VICTORIÁNUS KORSZAK ANGLIÁBAN.
ARANYÁSÓK
A legnagyobb aranylelő helyek voltak:
1851 Ausztrália,1881 Rhodesia a XIX sz. végén Szibéria.1875-'76 Dél Dakota Black Hillsen 1876-ban indiánokkal csaptak össze az aranyásók Alaszkában a Yukon folyó mellett.1886 a Yukon mellékfolyója Klondike Kanada.1848 James Polk amerikai elnök dec.5-én tájékoztatta a lakóságot a Kaliforniai arany leletekről.1846-ban USA háborúban áll Mexikóval.1851-ben 31.szövetségi államként az USA bekebelezte Kaliforniát,nem sikerült Mexikónak meghódítani.A 49-esek "Forty Niners"szerencse lovagok ekkor érkeztek Kaliforniába az 1848-as elnök beszéde után,meggazdagodás vágyból.Kevesen lettek gazdagok,mert nem volt mindenkinek pénze arra hogy az aranyat rentabilis módon kifejtse.A kocsmák tulajdonosai,a prostituáltak és a szerencse játékosok azonban tekintélyes vagyonra tettek szert.
Levi Strauss-
német származású ember a magával vitt ponyva anyagból erős nadrágokat készített a kemény munkát végző aranyásóknak és Jeans-nek nevezte.
Hatalmas vagyont keresett a nadrág gyártásból.1852-re az arany miatt drasztikusan nőtt (100 ezerre)Kalifornia lakóssága és kitört a kolerra járvány majd az erőszakok és rablások.
NINDJÁK:
A nindzsucu története legalább másfél ezer évre tekint vissza. Nindzsákról először egy a 700-as évekből fennmaradt írásban olvashatunk, azonban az itt említett nindzsák már előtte is léteztek. Őseik főleg jamabusik (yamabushi [yama=hegy, bushi=harcos], a hegyekben élő harcos szerzetesek), busik (bushi, harcos, ők is elvonult emberek, de találkozni velük a „hivatásos” feudális hadseregben is) és kínai bevándorló tudósok, papok, harcosok. A nindzsák magukat a "tenguktól" származtatták. Ezek az erdőben élő mitikus madárszerű élőlények voltak, akik a harc - különösen a kardforgatás - mesterei voltak.
Bár elzárt közösségekben éltek, szabadságukat és önállóságukat tartották a legfontosabbnak és ezért bármilyen eszközt igénybe is vettek. Míg Japánra általában egyre jellemzőbb lett a tradíciókhoz való kötődés és így minden idegen dolgot (akár jó, akár rossz, akár hatásos, akár hatástalan) elutasítottak, addig a nindzsák mindent elfogadtak, ami számukra hasznos volt. Így szivárgott be közéjük a buddhizmus, de így jutott el hozzájuk a lőporkészítés is. Mivel sokszor kerültek két földesúr hatalmi törekvései közé, ezért nem egyszer megegyeztek az egyikkel, hogy kikémlelik, szabotálják vagy akár meg is ölik a riválisát, ha őket békén hagyja. Így kezdődtek a bérgyilkosságok és egyéb akciók sorozatai, melyek által speciális technikáknak és képességeknek váltak a mestereivé. Mindezeket két dolog is segítette: az egyik, hogy nem kötötte őket a Busidó, a szamurájok harci etikai kódexe, így bármilyen eszközt bevethettek, ami a cél elérését szolgálta, másrészt gondosan ügyeltek arra hogy színpadiasságukkal elhitessék hogy ember feletti képességekkel bírnak (legjellemzőbb a füstben eltűnés és az emberfeletti méretű ugrás).
SZAMURÁJOK:
Az arisztokrata szamurájok a Heian-korszak (794–1185) közepén jelentek meg. Kezdetben kisebb fegyveres csoportokat alkottak, amelyeket később a trónutódlásból kizárt, tartományi tisztségviselőként vidéken letelepedett császári utódok (keleten a Minamoto család, nyugaton a Taira család) szerveztek nagyobb egységekbe a 12. század1868) ők adták a sógunátusok katonai támaszát. Erkölcsi kódexüket (mondhatni, utólagosan) a Hagakure című mű fektette le, az út pedig, amit jártak, a „harcos útja”, azaz a busidó. Busi, azaz „harcos”, és dó, azaz „ösvény”. végén. Ekkor már minden rangosabb harcos szamuráj volt, a Meidzsi-restaurációig (
Szamuráj nem lehetett akárkiből, nemesi családba kellett születni ahhoz, hogy valaki szamurájjá váljon. Egy paraszt nem is érinthette meg a szamurájkardot és soha nem lehetett szamuráj. A szamurájok főleg kardokat használtak, de ha az nem volt kéznél, akár egy bambuszbottal is ölni tudtak. A szamurájokat arra képezték ki, hogy ölni tudjanak, megvédjék hűbérurukat. Nekik joguk volt az ölésre, bárkit levághattak, aki szembejött velük, de ez nagy felelősséggel járt, ezért a szamuráj mindig szellemileg érett ember volt, aki a busidót, a harcos útját követte.
A szamuráj egyszerre volt harcos és művész. Nők nem lehettek szamurájok. A szamurájok lenézték a nindzsákat, és nem tartották tisztességesnek a harcmodorukat, de sokszor alkalmazták őket testőrnek.
HARAKIRI („hasfelmetszés”), a feudális Japán szamurájai (harcos osztálya) számára az egyetlen méltóságteljes öngyilkossági forma. A külföldiek körében elterjedt harakiri helyett a japánok inkább a fordított sorrendben ugyanabból a két kínai írásjegyből képzett, „szeppuku” olvasatú kifejezést használják.
A műveletet szabályszerűen a következő módon hajtották végre: a rövid szamurájkardot a has bal oldalán bedöfve jobb oldalig húzódó metszést végeztek, majd a pengét felfelé fordítva továbbhúzták. Példamutatóan járt el az, aki ezután még a mellkas alatt bedöfve az első vágást keresztező metszést is végzett lefelé, majd végül elvágta a saját torkát. Minthogy a szeppuku rendkívül fájdalmas és lassú halálmódnak számított, a bátorság, az önfegyelem és a szamuráj-eltökéltség, valamint a becsületes elkötelezettség megfellebbezhetetlen bizonyítékának tartották.
JAKUZÁK:
A jakuzák eredete a XVII. század elejéig tekint vissza. Az Edo-korban a feudális anarchia és a polgárháborúk következtében rengeteg szamurájszerencsejátékosokklánokba szerveződnek. vált roninná, azaz gazdátlan csavargóvá. A neveztek el.
(bakutók)és az utcai árusok (tekiya) alkották a jakuzát. A második világháború után jött létre még egy csoport, a gengszter (gurentai). Mára már a világ egyik legnagyobb alvilági szervezettévé vált. A jakuzák Minden klánnak megvan a maga területe, amit a többi klán tiszteletben tart. Azonban területük védelméért véres bandaháborúkat folytatnak, ha kell. Nagyon magas létszámmal rendelkeznek a bandák. A jakuza 24 piramisszerű struktúrából áll, tagjai összesen elérik a 80-100 ezres létszámot. Legtöbb taggal a Yamaguchi-gumi bír, 40 ezer aktív taggal rendelkezik.Hiszen a jakuzák szinte mindenhol jelen vannak, összlétszámuk még a japán hadseregénél is nagyobbra nőtt, s "a világ legnagyobb szervezett bűnözői csoportja" címet is kiérdemelték maguknak, méghozzá a mindenki által ismert Guinness rekordok könyvében. Ravasz, gyors, fegyelmezett és kíméletlen tagokból álló társaság ez, melynek "szakterülete" a manipuláció legváltozatosabb megnyilvánulásaiból áll. Így egyértelműen tartozik hozzájuk a szerencsejáték és egyéb fogadások, az uzsorakamat, a védelmipénz-szedés, a prostitúció, a fegyver- és drogkereskedelem, az emigránsok illegális szállítása, de még a japánban nagyon elterjedt csomagmegőrző automaták forgalmából származó jövedelem is. Nagy mesterei a pénz tisztára mosásának, amit később Japán, Dél-Korea és az Egyesült Államok területén fektetnek legális üzletekbe, hiszen a jakuzák minden más maffiacsoportnál ügyesebben épülnek be a nemzeti és nemzetközi bankhálózatba. Nehezen elcsíphetők, holott könnyedén felismerhetők, ugyanis a távoli ország rosszfiúi manapság - hollywoodi mintára - sötét napszemüveget és elegáns öltönyt viselnek, mely alatt a gyakran egész testüket borító összefüggő tetoválás található, mit szintén róluk
A jakuzák közé kizárólag férfiak kerülhetnek be. Az egyedüli nő, akit tiszteletre méltatnak, az ojabun, azaz a vezér felesége,az ane-szan. A beavatás szaké ivással történik, majd hűséget esküsznek a vezérnek és a közösségnek. Ha valaki el szeretné hagyni a klánt, megteheti az ojabun és a kollégák engedélyével. A tipikus jakuza öltözködési mód a sötét öltöny, fehér ing és a fekete napszemüveg. A különböző vétségeket ujjlevágással büntetik. A jakuzáknak többnyire tetoválásuk van, amit büszkén viselnek. Kevesen tudják, hogy a börtönviselt jakuzák között elterjedt az a szokás, hogy péniszük bőre alá annyi gyöngyöt tetetnek be, ahány évig raboskodtak.