ERDÉLY-SZÉKELYEK-SZÉKELY ÍZEK RECEPTEK-SZÉKELY VICCEK-MAGYARORSZÁG MA

ERDÉLY-SZÉKELYEK-RÁKOS DAGANAT MEGELŐZÉS-SZÉKELYFÖLD TÖRTÉNELEM ÉS MAGYAR NÉPHAGYOMÁNYOK

 indian_hagyatek.jpg

INDIÁN TÖRZSEK:

 A-Abipónok-Algonkinok-Assziniboinok

C-Cheyenne-Apacsok

I-Irokézek

C-Cserokik-Csaktók-Csikaszók

F-Floridai indián törzsek

K-Krík indiánok

N-Navajo indiánok

O-Otavák-Öt Civilizált Törzs

P-Paunik-Pueblo indiánok-Póheten indiánok

S-Szeminol indiánok-Szíu indiánok

V-A Varju indiánok

 -Az abipónok Dél-Amerikában egy 19. században kihalt indián törzs. A Mataco-Guaycuru nyelvcsaládba tartoztak, a mai Argentínában éltek.

Harcias törzs volt, a Paranától nyugatra elterülő Gran Chaco nevű vidéken laktak. Vadásztak, gyűjtögettek, halásztak. Az 1640-es években főként lovakat zsákmányoltak, majd a több tízezres lovas csapataikkal komoly fenyegetést jelentettek a spanyol gyarmati városokra. Még az abipón nők is aggresszív természettel rendelkeztek, a vallási rítusokat is elsősorban ők irányították.

Az 1710-es évektől folyamatosan gyöngült a törzs hadereje, 1750 körül a jezsuiták missziós telepet létesítettek az abipónok területén is. A 18. század vége óta folyamatosan csökkent a létszámuk a betegségeknek, járványoknak és a szomszédos törzsekkel való háborúskodás miatt. 1824-ben Santa-Fé tartomány Sauce gyarmatára telepítették a megmaradt mintegy pár száz abipónt, ahol kertészkedéssel foglalkoztak, a 19. század végére teljesen beolvadtak az argentin népességbe.

-Az algonkinok Kanadában élő, az északkeleti indiánok közé tartozó indián nép. Egy részük még beszéli az algonkin nyelvet, de többnyire franciául és angolul beszélnek.

Róluk kapta a nevét az algonkin nyelvcsalád, valamint a nyelvcsalád nyelveit beszélő úgynevezett algonkin népek.

Kultúrájuk és történelmük :

Kulturálisan és nyelvileg közeli rokonságban állnak az otavákkal és az odzsibvékkel.

Az algonkinok saját magukra használt neve Omàmiwinini (többes számban: Omàmiwininiwak) vagy Anicinàpe.

Az algonkinok a Kanadai-pajzs néven ismert hatalmas sziklás területen szétszórtan mindenütt látható sziklafestmények és a Midvivin Gyógyító Társaság nyírfakéregre karcolt szent ábrázolásainak bizonysága szerint gazdag művészeti hagyománnyal rendelkeznek. E nép szemében a teknős a legszentebb élőlények egyike, mivel számukra a földet és a föld termékenységét jelképezte. Hagyományos vallásuk a Midewiwin.

Az algonkinok nyírfakéregkenuon a vadászat, a gyűjtögetés és a halászat évszakonkénti körforgásában, a látszólag végtelen tavakat és vízi utakat járva, nomád életmódot folytattak. A területükön való vándorlásuk közben gyakran állítottak fel kéreggel vagy állatbőrökkel fedett, egyszerű, kúpos tipiket vagy sátrakat. Az állandóbb nyári és téli szállásaikon, ahonnét kirajzottak élelmet gyűjteni, vigvamokat építettek, melyeknek összevart nyír- és szilfakéreggel vagy állatbőrökkel fedett, vékony ágakból kialakított, kifinomult kupolaszerkezete volt.

A 18. században az irokézek a Huron-tó mentén élő algonkinokat legyőzték és keletre, illetve nyugatra kergették. A támadás oka, az irokézek földjén, a túlvadászat által csökkenő prémesállatok voltak.

Mai helyzetük:

Az algonkinok ma mintegy 11 ezren vannak és legtöbbjük a kanadaiQuebecben, illetve Ontarióban laknak, de algonkinok élnek a Virginiától a Sziklás-hegységig és északon a Hudson-öbölig terjedő óriási terület más részein is.

Az algonkin nyelvet a kanadai statisztika szerint kevesebb, mint háromezren beszélik.

-Az assziniboinok (odzsibvéül Asiniibwaan, kríül Asinîpwât) amerikai indián törzs, akik eredetileg az észak-amerikaiNagy Alföld északi részében, az Egyesült Államokban és főképp KanadaSaskatchewan tartományának területén éltek. Laktak Albertában, Manitoba délnyugati részében, Montana északi részében és Észak-Dakota nyugati területein is.

Elterjedten ismert indián törzs volt a 18. század végén és a 19. század elején. Több 19. századi művész, például Karl Bodmer és George Catlin is lefestette az assziniboinokat.

Életmódban, nyelvben és kultúrában sok hasonlóságot mutatnak a lakota sziúkkal. A nakota sziúk nakoda alcsoportjához tartozónak tartják őket, akiknek ősei a 16. században szakadhattak el a nakotáktól. Szorosan köthetők az albertai nakodákhoz.

Cheyenne egy Indián az emberek a Great Plains, Akik a AlgonkinNyelvű család. A Cheyenne Nation áll két egyesült törzsek, A Só'taa'e (Gyakrabban, mint Sutai) És a TSE-tsêhéstâhese.

A Cheyenne gondolják, hogy elágazó ki más törzsek algonkin állomány körül Nagy-tavak a mai Minnesota, Talán kb. 1500. A régebbi időkben költöztek nyugatra vonuló egész Mississippi és a North Dél-Dakota. Során a 19. század elején, a Cheyenne alkottak egységes törzset, több központi hatóság útján rituális szertartások és szerkezete, mint a többi alföldi indiánok. Miután rendezte az Black Hills A Dél-Dakota és a Por River Country A mai Montana, Hogy bevezette a lovat kultúra Lakota zenekar körül 1730. Szövetkezett a Arapaho, Tolták a Kiowa A dél-. Viszont ők szorultak nyugaton még több Lakota.

Az évszázadok előtt az Európai kapcsolatot, a Cheyenne volt időnként szövetkeztek sávok a Lakota (Sziú) és Arapaho. A 18. században, hogy nyugatra vándoroltak el Lakota harcosok, hanem a következő században, a Lakota zenekar követte őket a Black Hills és a Powder River Country. A tizenkilencedik század közepén voltak, olykor más rokon törzsek Alföld.

A Cheyenne az egyik legismertebb az Alföld törzsek. A Cheyenne Nation formált tíz zenekar, elterjedt egész Alföld, Dél-tól Colorado a Black Hills -ban Dél-Dakota. Ugyanakkor, készítettek egy centralizált struktúra révén rituális szertartások, mint a V. Dance. Amikor összegyűlt, a zenekarok vezetői találkoztak a formális tanácsban. Közül egyedül az alföldi törzsek, hogy háborút vívott a törzsi szinten, szemben az első hagyományos ellenség, a Varjú, És később (1856-1879) amerikai erők ellen. A 19. század közepén, a zenekar elkezdett bontása, az egyes zenekarok kiválasztásánál továbbra is közel a Black Hills, míg mások úgy döntött, hogy továbbra is közel Platte folyók A központi Colorado.

Az Északi Cheyenne, ismert Cheyenne akár Notameohmésêhese jelentése: "Észak-evők", vagy egyszerűen Ohmésêhese jelentése "evők", él a délkelet- Montana a Észak-Cheyenne Indian Reservation. A 2000-es népszámlálásA foglalás volt össznépessége 4400, a 72,8%, illetve mintegy 3250 embert, azonosítja a Cheyenne.

A Dél-Cheyenne, Ismert a Cheyenne Heévâhetane jelentése "roped People", együtt a déli ArapahoAlkotják a szövetségi elismert törzs, a Cheyenne és Arapaho törzsekFekvő nyugat- Oklahoma. Együttes állománya 12.130, 2008-tól.[2] 2003-ban mintegy 8000 e azonosított Cheyenne. Folyamatos vegyesházasság, nehéz szétválasztani a törzsek közigazgatásilag.[3]

 -Az apacsok az egyik legismertebb észak-amerikai indián nép. Az apacs név valószínűleg az „ápachu” szóból ered, ami zuni nyelven ellenséget jelent. A zunik (egy pueblo indián törzs) ezt a nevet adták a navahóknak, akiket a spanyol hódítók „Apaches de Nabaju” névvel illettek. Ők a legdélebbi athabaszk nyelvű törzs. Ehhez a nyelvcsaládhoz tartozik az apacs nyelv is. A nyelvi hasonlóság miatt feltételezhető, hogy az apacsok és a navahók valaha egy törzset alkottak, modern értelemben azonban külön, rokon törzsként tartják őket számon. Először a spanyolokkal, majd az amerikaikkal kerültek összetűzésbe, akiknek terjeszkedése veszélyeztette létüket. Leghíresebb vezetőik Mangas Coloradas, Cochise, Geronimo és Victorio voltak. Az Egyesült Államok Hadserege kemény harcosoknak és jó stratégáknak tartotta őket. Ma az Egyesült Államok területén, Arizona, Új-Mexikó és Oklahoma államokban élnek a részükre fenntartott rezervátumokban. Ezeken a területeken számuk ma 5000 és 6000 fő között lehet a becslések szerint. Legközelebbi rokonaik a navaho indiánok.

TÖRZSI FELOSZTÁSUK:

Az apacs nép több, egymással kulturális rokonságban álló benszülött amerikai törzs szövetsége.

Kultúra szerint megkülönböztetünk keleti és nyugati apacsokat. A zárójelben megtalálhatjuk a törzsek eredeti, az angol nyelvben használatos nevét.

Keleti apacsok  : meszkalerók (Mescaleros) , hikaríák (Jicarillas), csirikavák (Chiricahuas), lipanok (Lipans) és kajovák (Kiowas)
Nyugati apacsok : cibecuek (Cibecues), mimbrenyók (Mimbreños vagy Mimbrenos), kojoterók (Coyoteros), északi és déli tontók (Tontos) vagy mogollonok (Mogollones)


A kajovák kivételével az összes törzsre jellemző volt a központi törzsi szervezet hiánya. Ehelyett a kisebb helyi, azonos területen élő törzsi csoportok önigazgatása volt jellemző. Ez volt az alapja a politikai és harci egységet képező rendszerüknek. A helyi törzsi csoportok legerősebb főnökét ismerték el törzsfőnöknek, de ez nem jelentett hivatalos tisztséget. Egy törzsfőnökhöz akár több ilyen csoport is tartozhatott. Ez a tisztség az esetek többségében nem öröklődött.

-Az irokézek a Huron-tótól keletre és az Appalache-hegységig délre nyúló belföldi erdőkben laktak.

Az irokéz földművesek magasan fejlett irtásos-égetéses mezőgazdasági technológiát alakítottak ki. Kisebb lélekszámuk ellenére a 17. század végére északkeleten ők váltak meghatározóvá. A legtöbb irokéz nyelvű csoport a Szent Lőrinc-folyótól délre, a mai New York állam északi részén élt, de egy másik csoportjuk a Huron-, az Erie- és az Ontario-tó közti síkságot szállta meg. Az irokézek élete úgynevezett hosszúházakból álló falvakban összpontosult. A hosszúházak téglalap alakú, boltíves tetejű építmények voltak, melyeket főként kukoricával beültetett tisztások vettek körül. Egy-egy hosszúházban számos rokon család lakott. Harmincan vagy ennél is többen laktak egy hosszúházban.

Valamikor a 15. század előtt öt irokéz népcsoport (a kajuga, a móhauk, az onejda, az onandága és a szeneka) ligát vagy törzsszövetséget hozott létre, amit a Haudenosaunee („a hosszúház népe”) Öt Nemzetének neveztek. 1649-ben megtámadták a huronokat, és átvették a prémkereskedelem fölötti ellenőrzést. A Hudson-folyótól az Erie-tóig terjedő Liga 1714-ben egy hatodik néppel, a tuszkarórákkal bővült. A Hat Nemzet a 18. században végig kézben tudta tartani a prémkereskedelmet. Hatalma csúcsán uralta északkelet szívét, a Huron mentén benyomult északra, és az algonkinokat keletre és nyugatra szorította. Vezető indián hatalomként a Törzsszövetség erőteljesen belebonyolódott az angol-francia gyarmati versengésbe. 1783-at követően politikai érzékből, diplomáciából és egy hatalmas és sokoldalú térség igazgatásából is példát mutattak az új Amerikai Egyesült Államok vezetőinek.

A cseroki észak-amerikai indián törzs, akik az európai hódítás idején a mai Egyesült Államok keleti-délkeleti részén éltek, azonban nagy részüket a szövetségi kormány az 1800-as évek elején erőszakkal a mai Oklahoma területére telepítette. Őshonos nyelvük a cseroki nyelv, és a 2000-es népszámlálás szerint több, mint 300 000 fővel ez a törzs volt a legnépesebb, az USA-ban hivatalosan elismert 563 indián nemzet (törzs) közül.

-A csaktók (más néven csakták, angol helyesírással chohctaw, chactaw) észak-amerikaiindián törzs.

-A csikaszó nép egy amerikai őslakos nép az Egyesült Államok délkeleti részén (MississippiAlabamaTennessee államokban). Nyelvük a muszkogi-ágba tartozik.

A csikaszók a Mississippi-kultúra részét képezték, amely a Mississippi-folyó völgyében virágzott. Valamikor az európaiak érkezésekor a nép keletre költözött, a Mississippi-folyó keleti oldalán telepedtek le. A csikaszók az Öt Civilizált Törzs részét képezték, akiknek 1832-ben el kellett hagyniuk földjüket és az oklahomai rezervátumba kellett költözniük. De ennek ellenére minden történelmi tény arra mutat, hogy 1832 előtt a csikaszók keleten éltek.

Az oklahomai Csikaszó Nép az USA tizenharmadik legnagyobb elismert amerikai őslakos népe. Legközelebbi rokonaik a csaktók, akikkel közös történelmük van. A csikaszókat két részre szokták osztani: Impsaktea-ra és Intcutwalipa-ra.

-A floridai törzsek:

szeminol indiánok egy floridai indián népcsoport az Amerikai Egyesült Államokban. A 18. században alakultak ki a mai GeorgiaMississippi és Alabama államokból származó krík indiánokból és szökött fekete rabszolgákból.

Amikor Juan Ponce de León először a Floridai-félszigetre érkezett, a területnek kb. 100 ezer indián lakosa lehetett. A bennszülötteknek adott nevek, amelyet a spanyolok használtak az itteni őslakókra: apalacheetimucantocobagacalusatequestamatecumbe stb. voltak. A szeminol név nem fordult elő. Így a 18. század előtt említett indiánok nem voltak szeminolok.

Mivel az európaiakat nem érdekelték azok a területek, ahol nem voltak mély vízek, jó kikötők, Florida 99%-a a 18. század második feléig az indiánoké volt. 1763-ban, amikor a spanyolok átadták Floridát az angoloknak, az indián lakosságot áttelepítették Kubába.

A szeminolok indián ősei az 1760-as években hatoltak be a korábbi őslakossága által elhagyott Floridába. 1776-ban az amerikai függetlenségi háború idején újabb nagy csoport alsó krík indián menekült Északkelet-Floridába (ma Tampa).

Azok akik Floridába jöttek, később úgy váltak ismertté, mint szeminol indiánok. A szeminol szót először hivatalosan John Stuart, a Déli Körzet Indián Közügyeinek Főfelügyelője említi. Korábbi 1764-es értekezésében azonban még nem használja a szeminol nevet.

Úgy tűnik, hogy ez az egész csoport úgy lett szeminol, ahogy az Európából bevándorolt emberek amerikaiak. Más-más törzsbe tartoztak, különböző nyelvet beszéltek, de szocio-politikai kapcsolataik, kulturális szokásaik és nyelvük alapján kétségtelenül bizonyos fokú rokonságban álltak egymással. A "szeminol szövetségesek" kifejezés bizonyára jobban rájuk illett volna, mivel különböző csoportokból szerveződtek össze.

A szeminolok keveredése a fekete rabszolgákkal egy másik figyelmen kívül nem hagyható tényező. Sok szökött rabszolga (például az afrikai ibo, egba, szenegal és ashanti törzsből) menedéket talált az indiánok között. 1821 körül Floridában 34 szeminol település volt, ebből 31 indián és 3 negrid lakosságú. Amikor 1783-ban angol fennhatóság alá került Florida, az indián törzsek délebbre vonultak. Ebben az időben még több szökött rabszolga menekült Floridába.

Ebben a korban más indiánok is menedéket kerestek Floridában. Key West-nél 1762 februárjában például a spanyolokat a yuchi indiánok támadták meg. A 18. század második felében a mikasuki, kreek, yamassee, yuchi, Oconee néven említett indiánok a szeminolok szövetségesei lehettek. A szeminolokkal ugyanakkor ezek a törzsek nem mutatnak vérrokonságot.

Navajo nemzet rezervátuma kiterjed három állam, Utah, Arizona és Új-Mexikó területére. A Diné Bikéyah vagy márképp navajoföld területe 69 930 km2, az Egyesült Államok legnagyobb törzsi rezervátuma.

A Navajo nyelvet a második világháború idején titkos kódolt nyelvként használták. A csendes-ócenái csatákban a japán haditengerészet minden nehézség nélkül megfejtette az amerikaiak kódjait. Ezért új kódrendszerre volt szükség. Phillip Johnston javaslatára az amerikai őslakosok, a navajo indiánok ősi nyelvezetét használták fel erre. A Navajo indián katonák nélkül az amerikai tengerész gyalogosok talán sosem tudták volna elfoglalni Iwo Jima-t.

A navajo nemzet nehéz körulmények között küzd a fennmaradésért. Többnyire állattenyésztéssel, népművészeti és háziipari tárgyak készítésével foglalkoznak. Ma a nemzet több mint 250 000 tagot számlál. Hosszú ideig a navajoföld nem volt már mint egy elhagyatott terület. 1920-ban olajat találtak, amely elősegítette a gazdaság fejlődését. Az olaj felfedezése szükségessé tette a szervezett adminisztációs rendszer kialakítását. 1923-ban megalakult a navajo kormány.

A aavajo rezervátum természetvédelmi terület. Északkeleti része kő és homoksivatag, amely kanyonjaival, az évezredek során kialakult különleges formájú szikláival megdöbbentő hatású. Ilyen kanyonok a Monument Canyon, Canyon de Chelly, Canyon del Muerto.

A Canyon de Chelly vidéke évezredek óta lakott volt. A régészeti ásatások szerint a 4. századtól a 13. századig több kultúra emlékeire bukkantak.

Navajo Nation (Dine Bikéyah a Navajo nyelven) Egy félig-autonómIndián haza, amely mintegy 26.000 négyzet mérföld (67.339 négyzetkilométer, 17 millió hektár), elfoglal minden északkeleti Arizona, Délkeleti része Utah, És az északnyugati Új-Mexikó. Ez a legnagyobb szárazföldi kijelölt területen elsősorban a Indián joghatóság belül Egyesült Államok.

A Nation magában foglalja a földet, rokonság, nyelv, vallás, és attól, hogy az emberek maguk irányítják. Tagjai Nation gyakran nevezik Navajo de hagyományosan nevezik magukat Étkezik (Néha pontosan angolul Dineh), Ami azt jelenti, "az emberek" a Navajo.

A 2000-es népszámlálás jelentett 298215 Navajo emberek él az Egyesült Államokban, ebből 173.987 (58,34%) volt a Navajo Nemzet határait. Ezen, 131166 élt Arizona (17512 a Maricopa megye, Amely magában foglalja a város Főnix).

Mivel a Navajo Nation beleértve a szárazföldet a három állam, az osztály a Gazdasági Fejlesztési gyűjt népszámlálási adatok a Navajo Nation egészére. Egy másik csoport él a Colorado River Indian Tribesfoglalás mentén Colorado River -ban Kalifornia és Arizona.

krík indiánokmaszkagí indiánok vagy „krík nemzet” az Amerikai Egyesült Államok több államában (OklahomaAlabamaGeorgia és Florida) szétszórtan élő rokon indián népcsoportokból álló törzsszövetség. A többségük önmagát a maszkagí (angolos írásmóddal Muscogee vagy Muskogee) névvel jelöli. Eredetileg az Egyesült Államok délkeleti részén aktak.[1] Mai létszámuk 50-60 000 körüli. Az Öt Civilizált Törzs egyik csoportját alkotják.

Krík polgárháború (1813-1814) tört ki a krík nemzeten belül is. Az ékesszóló Tecumseh, shawnee indián vallási és katonai vezető aggresszív ellenállásra biztatta embereit minden az Egyesült Államok által (Benjamin Hawkins indián megbizott személyében) szervezett civilizációs programnak és kitelepítésnek ellen. (A felső krík indiánokat az amerikaiak "vörös husáng" /Red Stick/ néven emlegették.) A vörös husángok élére William Weatherford (vörös sas) állt.

1813 augustus 30-én Vörös Sas vezetésével a felső krík indiánok megtámadták az amerikai Fort Mims helyőrséget Mobile-nél (Alabama), ahol a fehér amerikaiak és a szövetséges indiánok összegyültek. A vörös husángok átvették az erődöt s legyilkoltak mindenkit, beleérte asszonyokat és gyerekeket. 250 ember megölése pánikot keltett a délnyugati amerikai határvidéken.

Az otavák (angolul: Ottawa, más változatok: OdawaOdaawaa) egy észak-amerikai, (az északkeleti indiánok közé tartozó) népcsoport, a név jelentése: kereskedők. Rokonságban állnak, de nem azonosak az odzsibuákkal. Történelmileg a Huron-tó északi partján telepedtek le. Körülbelül tizenötezer otava él napjainkban Michigan államban, Ontarióban és Oklahomában. Az otava nyelv az odzsibua nyelv egy elkülönült nyelvjárásának tekinthető, melyet a szinkópák gyakori használata jellemez. Az otava nyelv – az odzsibua nyelvhez hasonlóan – az algonkin nyelvcsaládba tartozik.

Az odzsibuákhoz hasonlóan, az otavák általában a Nishnaabe szóval hivatkoznak önmagukra, melynek jelentése eredeti nép.

Az otavák és az odzsibuák hosszú időn át a Három Tűz Tanácsának nevezett szövetséghez tartoztak, melynek az irokézek és a sziúk voltak az ellenségei. Az otavák a franciákkal is szövetkeztek az angolok ellen, melynek legnagyobb horderejű vállalkozása a Pontiac otava főnök vezette indiánfelkelés volt 1763-ban. Egy évtizeddel később Egushawa főnök vezette az otavákat a britek szövetségeseként az Amerikai Függetlenségi Háborúban. Az 1790-es években Egushawa újra számos hadjáratot vezetett az amerikaiak ellen az Északnyugati indián háborúban.

A nép neve angol átiratában az OntariobeliOttawa település és az Ottawa folyó névadója lett, habár az otavák szorosan vett szállásterülete (kereskedelmi kapcsolataikat leszámítva) az európai gyarmatosítók megérkezésének idején jóval a róluk elnevezett várostól és folyótól nyugatra húzódott.

Az Öt Civilizált Törzs a következő indián nemzeteket jelöli: cserokicsikaszócsaktókrík és szeminol. Őket a fehérek azért fogadták el "civilizáltnak", mert a telepesek számos szokását átvették, és általában jó kapcsolatot tartottak fenn a szomszédaikkal. Mielőtt kitelepítették volna őket az ország más részeibe – főként a későbbi Oklahoma állam területére –, ezek a törzsek az Egyesült Államok délkeleti részén éltek. A mai indiánok – főként a más nemzetekhez tartozók – közül sokan rasszistának, vagy legalábbis leereszkedőnek érzik az "Öt Civilizált Törzs" kifejezés használatát. Ezért, ha együtt kerül szóba ez az öt törzs, inkább egyszerűen csak "Öt Törzs"-ként említik őket, hogy ne keltsék azt a látszatot, mintha rajtuk kívül az összes többi bennszülött vadember lenne.

Ezeket a törzseket több évtized alatt, több hullámban, a szövetségi törvényhozás rendelkezései nyomán telepítették ki a Mississippi-folyótól keletre elterülő földjeikről az Indián Terület térségébe, ami a mai Oklahoma állam keleti részét alkotja. A Könnyek Ösvénye néven leginkább hírhedtté vált kitelepítésre 1838-ban került sor, amikor is Martin Van Buren elnök kényszerrel érvényesítette New Echota felettébb vitatott szerződését a Cserokí Nemzettel, amely szerint addigi földjeikért cserébe nyugaton kapnak új területet.

Az amerikai polgárháború során a törzsek nem voltak egységesek; a csoktók és a csikaszók túlnyomórészt a Konföderáció oldalán harcoltak, míg a krík, a szeminólok, és főként a cserokík megoszlottak az Unió és a Konföderáció között. Az ellenkező oldalt támogató cserokík a saját nemzetükön belül vívtak polgárháborút.

Miután a törzseket áthelyezték az Indián Területre, az Egyesült Államok kormánya megígérte nekik, hogy az új földjeikre már nem fognak betelepülni fehérek. Ezt az ígéretet azonban egyes telepesek még 1893 előtt is büntetlenül megszeghették, amikor is az oklahomai földfoglalás során a kormány megnyitotta a "Cserokí Vonalat" a betelepülők előtt. 1907-ben végül összevonták Oklahoma és az Indián Terület térségeit, létrehozva így az új Oklahoma államot; az Öt Civilizált Törzs tagjai a mai napig is itt élnek.

paunik (angolul PawneeÉszak-Amerikában élő indián nép. Először 1541-ben említik őket a spanyolok. A paunik a síksági indián népek közé tartoznak. Nyelvük a kadó nyelvcsalád (angolul Caddoan languages) tagja. A 19. században az év nagy részében növényt termesztettek a Platte folyó menti falvaikban. Egy évben kétszer, télen és nyáron az asszonyokkal és a gyerekekkel elvándoroltak a prérire vadászni.

A pauni nép eredetileg a mai Nebraska állam területén, a Platte folyó mentén élt. Négy önálló törzset alkottak, ezek a Skídi, a Chauí, a Kit’kahaxki és a Pítahauírata voltak. Ezek közül a Skídi volt a legnagyobb és sok szempontból a vezető törzs. Nyelvüket illetően némileg különböztek a többi három törzstől, melyek ugyanazon nyelvjárást beszélték. A Skídi törzsnek tizenhárom faluja volt. A Pítahauírata törzs két faluban élt, ezek a Kawarakis és a Pitahaurat voltak. A Chauí és a Kit’kaháxki törzsek egy-egy falut foglaltak el.

A falu volt társadalom alapegysége, bár látszólag nem jelentett merev korlátot a házasság terén. Egy férfi a faluban elfoglalt társadalmi helyzetét az anyja társadalmi helyének megfelelően tölthette be. Az asszonyok sosem hagyták el azt a falut, amelyben születtek, de ha egy férfi más falubéli asszonyt vett feleségül, annak a nő falujába kellett költöznie. A gyermekeit az anya faluja tekintette közössége tagjának. Valójában a falvak lakói általában egymás között házasodtak, mivel egy férfi csak a közösség vezetőinek hozzájárulásával házasodhatott más faluba. Ezt a hozzájárulást azonban többnyire megtagadták megakadályozandó a közösség meggyengülését.

A leghíresebb pauni főnök Petalesharo volt, aki már 1816-ban, tizenkilenc évesen betiltotta az emberáldozatot. Mivel a pauniknak csak egy szövetségesük volt, a szkidiktől elvált arikarák, hamar szövetséget kötöttek az Egyesült Államokkal, és sok csatát vívtak az Amerikai Lovasság oldalán ősi ellenségeik, a sziúk és cheyennek ellen.

 

pueblo indiánok a mai Új-Mexikó és Arizona államok (Amerikai Egyesült Államok) őslakói, akik már a Kolumbusz előtti időkben falvakban (ún. pueblos) laktak. A földművelés mellett házi iparral is foglalkoztak. 8 törzsre oszthatjuk őket a nyelvük alapján:

Ezeken felül van még egy népesség, az anasazik, akiknek eredetükről és rokonságukról gyakorlatilag semmit sem tudunk, mivel pueblóik már a gyarmatosítás idején sem voltak lakottak. Nevük jelentése: Ősök, lakhelyük a Chaco-kanyon környékén, Új-MexikóArizonaUtah és Colorado államok találkozásánál, a mogollonoktól és hohokamoktól északra volt.

A területet Alvar Nunez1536-ban, és Coronado1540-ben fedezték fel. Leírták, hogy a pueblo indiánok faragott kövekből emelt magaslatokra (ún. mesas-okra) építették lakóházaikat. Ezek a lakóházak általában kör alaprajzú, emeletes építmények voltak. A legfelső emelet kifelé fordított volt, míg a többi teraszszerűen kiugrott az épületből. A legalsó emelet (ún. estufa) pedig félig a föld alatt helyezkedett el, ez szolgált lakószobául, és itt tartották a vallási szertartásaikat is. Kultúrájuk és iparuk a mai napig megfigyelhető a még fennmaradt törzseknél, és a Washingtoni Nemzeti Múzeumban. Az ezen a területen talált agyagedények fejlett iparágról árulkodnak. Az edényeket ásványi festékekkel vonták be, állatokat, mitológiai motívumokat és geometrikus alakzatokat ábrázoltak rajtuk.

póheten indiánok (angolos írásmóddal PowhatanPowatanPowhaten vagy Powhatan renape - az utóbbi szó szerint: „póheten emberi lények”) algonkin nyelvű amerikai bennszülött törzs, illetve a törzs által vezetett nagyhatalmú törzsszövetség volt a mai New Jersey és Pennsylvania területén.

Lásd még: Az északkeleti indiánok

póheten nevet a feltételezések szerint egy falujukról kapták. Virginiai algonkinok néven is ismerték őket: egy keleti algonkin nyelvet beszéltek és a betelepülő fehérekkel való első találkozások idején a mai Virginia keleti részében éltek.

17. század elején, a fehér betelepülők megjelenése idején a törzsszövetség politikai központja Werowocomoco falu volt. A 16. század végén, illetve a 17. század elején egy Wahunsunacock nevű főnökük (vagy saját nyelvükön Weroance) jelentős birodalmat teremtett – a Tenakomakahnak („a sűrűn lakott föld”) nevezett szövetséget –, 30 törzset alávetve fegyverrel vagy szerződések útján a mai Kelet-Virginia jórészén. Ő maga a „póheten főnök” címet viselte. A fehér telepesek megjelenése Jamestownban1607-ben, majd az újabb telepeshullámok és terjeszkedésük konfliktusok sorozatához vezettek az indiánokkal, amelyek szinte folyamatosak voltak 37 évig.

Wahunsunacock 1618-ban meghalt és testvére lett a főnök, Opechancanough, akinek uralkodása alatt az ellenségeskedés a fehérekkel csúcspontjára jutott. Az új fönök nem tudta elűzni a fehéreket, az indiánokat pedig nagy számban gyilkolták le az 1622-es indiánmészárlás során, majd egy újabb nagy hullámban 1644-ben. Mindez a törzs szinte teljes kiírtásához vezetett. A póheten szövetség hatalma elenyészett, sok indián beolvadt a fehérek, illetve a velük érkező afro-amerikaiak közé.

 

 

A sziú indiánok

 

Az indiánregényeknek és filmeknek köszönhetően szinte nincs olyan ember, aki ne hallott volna a sziúkról. Általában úgy ábrázolják őket, mint ravasz és harcias nép. Az átlagember számára a sziúk testesítik meg az igazi indiánokat, akik tipiben laktak és bölényre vadásztak a síkságon. Egyik történelmi alakjuk, Ülő Bikának neve eléggé közismert. Azonban a sziú elnevezés meglehetősen pontatlan, s inkább az eltérő kultúrájú népek és nyelvek gyűjtőneve...

 

A Nagy-Tavak északi térségében elsőként járt franciák az odzsibuáktól hallottak gyűlölt ellenfeleikről, akiket ők úgy neveztek saját nyelvükön, hogy Nadoweisiw-eg, "kis kígyók". Ez módosult francia ejtéssel Nadouessioux-ra, s idővel már csak az utolsó szótagot, a Sioux-t ejtették ki, ami a magyarban sziú lett. Az európaiak a földrajzi elhelyezkedés, az eltérő életmód és a nyelvi dialektus ellenére ezeket a rokon törzseket mind sziúnak nevezték.

 

Az európaiak megjelenése előtt hét autonóm, de egymással rokonságban lévő csoport létezett, az Oceti Sakowin, Hét Tanácstűz néven. Bár soha nem gyűltek össze egy időben és egy helyen, tudták, hogy a kultúra, a történelem és a nyelv szempontjából együvé tartoznak. Ezek a sziúk nyelvjárásuk szerint háromféleképpen nevezték magukat: dakota, nakota és lakota, és mindegyik jelentése "Szövetséges".

 

A dakota nyelvjárást négy törzs beszélte, a mdevakanton, vahpekuté, vahpeton és szisziton, akiket együttesen szanti- vagy keleti-sziúknak is neveznek. Hazájuk a mai Minnesota középső és déli területe volt, a szomszédos Iowa állam északkeleti részével.

 

Tőlük nyugatra a mai Észak és Dél-Dakota keleti felében, a középső-sziúk a nakota dialektust használták. Ez két törzsből állt, a janktonokból, és a janktonájokból, az utóbbiak két részre váltak, a Felső- és Alsó-janktonájokra.

 

Bár az asszinibojnok, akik a mai Kanada, valamint észak-Montana és Észak-Dakota földjén vándoroltak, magukat is Nakotának nevezik, nem tartoznak a Hét Tanácstűzhöz. Valamikor 1640 előtt váltak ki a janktonáj-sziúk vazikuté csoportjából. Miután szövetséget kötöttek a krí indiánokkal és a franciákkal, biztosítva puskáik forrását, rokonaik ellen fordultak, és ádáz ellenfeleik lettek Az alsó-asszinibojnok idővel békét kötöttek a felső-janktonájokkal, s 1876-ban együtt telepedtek a montanai Fort Peck Rezervátumba.

 

Legnyugatabbra, Észak-és Dél-Dakota, Nebraska, valamint Montana és Wyoming füves síkságain kóboroltak a nyugati-sziúk, akiket titonoknak vagy lakotáknak is neveznek, és hét törzsre oszlottak:

 

  1. oglala (oglála, "akik szórják a sajátjukat")
  2. brulé (szicságú, "égett combúak")
  3. minikonzsu (mnikhówozsu, "akik a vízparton ültetnek")
  4. húgpápá (hunkpapha, "szarv végiek")
  5. szanzark (itázipkhó, "íj nélküliek")
  6. feketeláb (szihászapa, "feketeláb")
  7. túketl (óóhenupa, "akik kétszer főzik a húst")

 

Nem tudni hogy a sziúk ősei mikor és miért vándoroltak el az Ohio völgyéből, mígnem a Mississippit követve eljutottak annak forrásvidékére. Amikor elsőként 1650 táján írtak róluk, akkor a Mille Lacs és Leech Lake köré tömörültek a Mississippi forrásától, és néhány napi járásra a Felső-tótól. Életmódjuk rokon volt az erdővidéki népekével, valamint a későbbi dakotákéval; a férfiak halásztak, vadásztak, míg a nők vadrizst, juharcukrot és vadrépát gyűjtöttek, valamint kukoricát, babot és tököt termesztettek. Erdővidéki hazájukban kenuk és téli vigvamok készítésére használták a nyírfa kérgét. Erről a területről a puskákkal felfegyverzett és keletről előrenyomuló odzsibuák szorították ki őket, s a támadókhoz csatlakoztak még a krí indiánok, és azok új szövetségesei, az asszinibojnok. Így a támadások és a bölény vonzása miatt a dakoták fokozatosan délnyugatra szorultak a Big Stone Lake vidékére. A déli határnál meg szembekerültek az ájovákkal, otókkal, majd a szók-fokszokkal. Feltehetően 1700 tájától történt, hogy egyre több sziú csoport vándorolt nyugatra. A janktonok és janktonájok a Missouri-tól keletre telepedtek le. Kultúrájuk néhány vonást átvett a Missouri-menti falulakó törzsektől, a mandánoktól, és hidatszáktól, így olykor földkunyhókban laktak, de kultúrájuk inkább átmenetet képzett a keleti és nyugati csoportok között. A titonok 1760-80 között keltek át a Missourin, s az oglalák, mint a törzs élharcosai, már 1775 körül felfedezték a Fekete-hegyeket. A Nagy Síkság egyetlen törzse sem dicsekedhetett nagyobb háborús sikerekkel, mint a lakoták. Eredetileg gyalogosan érkeztek a síkságra, málháikat kutyatravoison vontatva, de miután lovakat loptak vagy vettek, a síksági nomád népek mintaképei lettek. Sorozatos győzelmekben söpörték félre a mandán, hidatsza, arikara, omaha, ponka, ájova, pauni, kájova, varjú és asszinibojn törzseket. A 19. sz. elejére a sziú terület nyugati határát már a Big Horn-hegység képezte, északon elkóboroltak még a kanadai síkságokig, délen pedig a Platte- és Republican-folyókig. A becslések szerint a három sziú csoport együttes lélekszáma 35.000-50.000 fő volt, s ennek kétharmadát a lakoták alkották. Szövetségeseikkel a sájenekkel és arapahókkal erős gátat képeztek a középső síkságon terjeszkedő amerikaiak előtt.

 

lakota (sziú) indiánok képviselőinek egy csoportja a héten az Egyesült Államokkal a XIX. században kötött egyezményeket felmondó levelet adott át az amerikai külügyminisztériumban. Mégis valóság lesz az Ecotopia?

 

Piros olvasónaplójában bukkantam erre a NOL-hírre: A sziú indiánok kiválnak az USÁ-ból

 

A legfontosabb rész a cikkből: A sziúk Lakota néven új, független államot akarnak létrehozni, amelynek területe az Észak- és Dél-Dakota, Nebraska, Wyoming és Montana államokban lévő rezervátumokból állna össze. Az Egyesült Államok alkotmányára, illetve az USA által aláírt nemzetközi egyezményekre hivatkoznak, továbbá az ENSZ által idén az őslakos népek jogairól elfogadott, nem kötelező érvényű nyilatkozatra – amelyet egyébként az Egyesült Államok végig ellenzett. Az új országnak saját útlevele és autóvezetői jogosítványa (az amerikai gyakorlatban személyi igazolványa) lenne, és mindenkit befogadna, aki hajlandó lemondani az amerikai állampolgárságáról.

 

A varjú (Crow, Absaroka) nemzet

 

 

 

 

 

 

 

Észak-Amerika szívében, a Nagyszarv - hegység (Bighorn hegység) vidékén a régi indián időkben egy kis lélekszámú, de szép testalkatú, bátor törzs élt: az Absaroka (magyarul varjú, angolul Crow, saját nevükön Absaroka, Apsaloka vagy Apsalokee). Még az egyébként magas síksági indiánok között is kitűnnek szép, magas, arányos testalkatukkal: a férfiak átlagmagassága az antropológiai irodalom szerint meghaladta a 180 cm-t is. A régi időkben a férfiak is hosszú, derékig érő hajat viseltek. Híresek voltak arról, hogy sok lovuk volt. 1853-ban egy amerikai kormányügynök úgy becsülte, hogy minden felnőtt varjú férfinak átlagosan 20 lova van. A sziú nyelvcsalád Missouri-völgyi ágába tartozó nyelvet beszélnek. Legközelebbi rokonaik a Hidatsa vagy más néven Minnetaree törzsbe tartozó indiánok voltak. Hagyományos ellenségeik a feketelábak, a lakoták és a csejennek voltak, míg a kajovákkal és a népörszikkel hagyományosan jók voltak a kapcsolataik. A sosonikkal a kezdeti időkben sokat ellenségeskedtek, később azonban szövetségeseik lettek a nyugat felé terjeszkedő lakoták ellen. Mindig is kisszámú nép voltak, az 1800-as évek elején Lewis és Clark becslése alapján úgy 4-5 ezren lehettek, bár van olyan vélemény is, hogy 1780 körül 10-12 ezer fős népességük is lehetett, amit azonban a fehér telepesek által behurcolt járványok tizedeltek meg a 19. század folyamán. Hagyományosan két csoportra oszlottak, a hegyi varjakra (Mountain Crow) és folyómenti varjakra (River Crow).

 

Hogy kik voltak a Fekete Hegyek vidékének és a Powder-medencének a gyalogos-kutyás vadász őslakói, azt nem tudjuk, legfeljebb csak találgathatunk. A Kolombusz előtti évszázadokban egy olyan nép élhetett itt, amelyik vallási-rituális célokból kövekből ún. Szent Kerekeket (Sacred Wheels) rakott ki a földre, amely valószínűleg a négy égtájjal és a napfordulókkal lehetett összefüggésben. Ezek az emlékek többfelé megtalálhatók Saskatchewan, Montana és Wyoming területén. 1670 körül az akkor már lovas sosónik nyomultak be a vidékre, őket 1700 körül a varjú (Crow, Absaroka) és kajova (Kiowa) nemzetek követték. A varjak saját törzsi hagyományaik alapján először 1700 körül jutottak lovakhoz egy Nagy Sós Tó (Great Salt Lake) menti északi sosóni (Northern Shoshone) táborból. A lovak birtokában a varjak hamarosan áttértek a lovas bölényvadász életformára. 1730 körül azonban kelet és északkelet felől puskákkal is felszerelt idegen törzsek hatoltak be a Missouri-fennsíkra. A lakoták előőrsei 1720 körül keltek át első ízben a Missourin, majd 1730-1740 körül a nyugati kereskedelem révén lovakhoz jutottak, ami megsokszorozta „akciórádiuszukat”. 1765 és 1790 között fokozatosan kiűzték a sosóni, kajova és varjú nemzeteket a Fekete Hegyek vidékéről. A sosónik és a varjak a Sziklás-hegységbe húzódtak vissza, míg a kajovák délre, az Arkansas vidékére költöztek. 1743-ban került sor az Absaroka törzs és az európai felfedezők első találkozására: a prémvadász- és felfedező expedíción lévő francia Vérendrye-fivérek a Bighorn és a Little Bighorn folyók összefolyásánál egy Absaroka táborral találkoztak. 1805-ben az amerikai Lewis és Clark nevezetes expedíciója is találkozott a varjakkal, akik az expedíció visszaútján, 1806-ban elloptak néhány lovat, amelyet az expedíció egyik tagja, Nathaniel Pryor őrmester őrzött.

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 212
Tegnapi: 188
Heti: 400
Havi: 4 548
Össz.: 1 189 614

Látogatottság növelés
Oldal: INDIÁNOK
ERDÉLY-SZÉKELYEK-SZÉKELY ÍZEK RECEPTEK-SZÉKELY VICCEK-MAGYARORSZÁG MA - © 2008 - 2020 - ad-vesz.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »